Szeretsz még?

Második fejezet

Másnap reggel sikerült időben felkelnem. Kényelmes tempóban csoszogtam a fürdőszobába, ahol megmostam az arcomat és a fogamat, aztán beállítottam a hajamat, és visszavánszorogtam a szobámba. Ráérősen magamra húztam az egyenruha darabjaként szolgáló fekete nadrágot, fehér, címerrel ellátott inget, majd végül a piros öltönyt. Befújtam magamat a kedvenc parfümömmel, vállamra vettem a táskámat, aztán lefele vettem az irányt.

- Jó reggelt! - köszönt apa a konyhából, éppen egy kávét iszogatva.

- 'Reggelt - vetettem oda neki, majd elmormogtam egy köszönömöt, amint felém nyújtott egy becsomagolt szendvicset. Eltettem a táskámba, majd elkezdtem belebújni a cipőmbe. Hála az égnek nem akart velem nagyon társalogni, így már nem cseszett fel reggel 7-kor. - Elmentem - intettem neki, és el is hagytam a házat. Időben voltam, és még a buszomat is elértem.

Fáradtan ültem le az egyik ülésre arra a két megállóra, nem érdekelve, hogy két idős néni feltehetőleg engem beszélnek ki, amiért lemertem ülni, miközben ők állnak, hiába van a buszon még másik minimum 10 üres hely. Álmosan bámultam ki az ablakon, és próbáltam magamba vésni a környék látványát, ahova mindennap járni fogok.

Annyira belemerültem a házak és az utcák tanulmányozásába, hogy majdnem elfelejtettem leszállni, de szerencsére időben eszembe jutott megnyomni a leszállásjelzőt.

A busz elment, én pedig újból megpillanthattam az iskola téglavörös falait. Most már viszonylag sok diák lézengett kint, nem meglepő módon. A legtöbben a barátaikkal lógtak és velük beszélgettek, vagy pedig párjukkal próbálkoztak a retinám kiégetésével.

Visszanyelve minden undoromat indultam el az iskola kapuja felé, és ignorálva a számomra nagyon zavaró tényezőket, - ami mellesleg elég nehéz volt, tekintve, hogy csak olyanok járnak az iskolába - beléptem a kétszárnyas ajtón, és elindultam a megfelelő terem felé.

Egészen nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak éreztem magamat, amíg meg nem láttam, hogy egy fiú ül az általam kiválasztott helyemen barna tincseit ujja köré csavarva enyelegve a másik barnahajú, ugyanilyen színű szemű fiúval. Na ne már!

- Bocs, ez az én helyem - morrantam rá a fiúra, aki egy cseppet sem tűnt ijedtnek, valószínűleg biztonságban érezte magát a másik fiú védelmében.

- Nincs olyan, hogy a te helyed - nézett rám mérgesen.

- Nem kínos, hogy legalább más keres azzal pénzt, hogy kurva? Te pedig ingyen csinálod - vontam fel a szemöldökömet.

- Hogy mit mondtál? - állt fel - gondolom én - a párja.

- Szerintem nem kell elismételnem ahhoz, hogy mindenki lássa, eltévesztettétek a pornóstúdió címét - dobtam le a táskámat a jogos helyem mellé. A fiú ökölbe szorította a kezét, én pedig csak biccentettem neki, várva ütését. Végül csak fiúját magával húzva eltakarodtak innen. Én pedig helyet is foglaltam a saját helyemen, és inkább telefonomba merülve kizártam a két hápogó fiút.

- Destan! - hallottam meg a nevemet, mire kivettem a fülemből a fülhallgatómat és értetlenül kezdtem keresni a hang tulajdonosát, ami mint kiderült, Mr. Kellerhez, a matek tanárhoz tartozott, aki az óra szerint már 10 perce elkezdte az órát.

- Igen? - vontam fel szemöldököm.

- Megtennéd, hogy a matematikára is fordítasz némi figyelmet? - nézett rám haragosan.

- Elnézést Mr. Keller, de első óra van, higgye el, senki nem figyel jelenleg a matekra - sóhajtottam. Kivéve Finnt. De ő elmebeteg, ami miatt nála elfogadható az, hogy az egyik kedvenc tantárgya a matek.