Tizenhetedik fejezet

7 3 0
                                    

A következő óra spanyol volt, így arra együtt tudtam menni Sorennel. Eredetileg úgy számoltam, hogy főként unatkozni fogok, vagy pedig Finnt fogom csesztetni, de mivel szerencsémre, vagy inkább balszerencsémre a tanár páros feladatot adott ki, így nem volt időm unatkozni. Alapvetően semmi baj nem lett volna azzal, hogy Sorennel kell beszélgetnem, a gond ott kezdődött, hogy spanyolul. Erősen tanácsoltam neki, hogy inkább álljon mással párba, de Soren szívesen maradt velem, és a tanár is erre bíztatott minket.

- Qué haces este fin de semana? - nézett rám kedvesen mosolyogva Soren.

- Hát... öhm... hétvége? - kérdeztem vissza értetlenül.

- Mit csinálsz hétvégén? - bólintott Soren.

- Je serai con amigos - vontam vállat, amire Soren egy pillanatig csak nagyokat pislogott, majd rájöhetett, hogy mit akartam mondani.

- Estaré con mis amigos - fordította nekem.

- Sì - bólintottam unottan legyintve. - És te? - kérdésemre egy olyan szöveget elmondott, hogy én csak kikerekedett szemekkel figyeltem őt, nem értve, hogy tud ilyen jól beszélni spanyolul. Nekem is egy ilyen hosszú választ kellett volna mondanom? - Na jó, ez nem nekem való.

- Ezért tanulsz te franciát - vont vállat. - Nagyon nem akarsz spanyolozni?

- Nem - ráztam meg fejemet tüntetőleg. - Én kikérdezzelek?

- Nem fontos. Otthon majd úgyis megtanulom - tolta el magától füzetét.

- Ahogy hallottam, már tudod - túrtam tincseimbe.

- Köszi - mosolygott rám.

- Completaste la tarea? - nézett ránk a tanár kérdőn.

- No. Lo siento - válaszolta Soren, majd visszafordult hozzám.

- A feladatot kéne csinálnunk, ugye? - húztam el számat.

- Azt kéne. De végülis így is beszélgetünk - csusszant hozzám közelebb, halkabban folytatva a beszélgetést.

- Mióta lettél ilyen szabályszegő? Ugye nem én vagyok rád ennyire rossz hatással? - vigyorodtam el.

- Hát pedig az könnyen lehet - mosolygott. - Jaj, Damian megint írt - pillantott a telefonjára, ahogy az megrezzent.

- Na, mi bajod a sráccal? - néztem rá értetlenül.

- Te ismered? - vonta fel szemöldökét.

- Nem - ráztam meg fejemet. - De nem gondolnám, hogy olyan vészes lenne.

- Én azt hallottam róla, hogy... - hajolt hozzám Soren - azért van ilyen sok pénze, mert nyáron egy bordélyházban dolgozott - suttogta a fülembe, amire nekem kikerekedtek a szemeim, majd ajkamba harapva próbáltam visszafogni a nevetésemet.

- Te viccelsz velem - ráztam meg fejemet vigyorogva.

- Én is csak hallottam. Nem tudom, hogy igaz-e, de ha igen... - borzongott meg.

- Úristen. Én meg azt hittem, Cornell miatt nem akarsz vele randizni - nevettem.

- Nagyrészt tényleg miatta nem. Próbálom megfogadni a tanácsodat, de nem akarok megbántani másokat sem, hiszen tudom, hogy úgysem fogom őket igazán viszont szeretni - húzta el száját.

- De fejlődsz! Ma is egészen el tudtál beszélgetni vele - mosolyogtam rá.

- Edzem magamat, mert már tényleg egészségtelen, amit csinálok. Ki kell szeretnem belőle! - határozta el.

Szeretsz még? Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ