Szeretsz még?

Tizedik fejezet

Egy újabb villám cikázott végig a sötét égbolton. A kinti tájban az éjszaka feketeségét véltem felfedezni. Nehezen voltak külön-külön kivehetőek a kint parkoló kocsik, a fák egyenesen egymásba olvadtak, és csak a házak ablakaiból derengő fény engedtette látni, hogy itt épületek lapulnak. Újból kékre színeződött az ég, körvonalat adott a tárgyaknak, és kirajzolta a felhők fodrozódó sziluettjét. Lassan mozgott és nehezen, akárcsak a vízen hullámzó olaj, ami lassan teljesen elnyelte a fényt. A kinti fákat dörgés rázta meg, még én is összerezzentem tőle. Aztán megint csend lett, legalábbis a szél már annyi ideje fütyült, hogy már fel sem tűnt. Megtépázta a növényeket, cibált minden élőt és élettelent, és hidegen férkőzött a bőröm alá. Kirázott a hideg, pedig az ablakot már rég becsukták, mégis hűvös volt. Az eső nem kopogott egyenletesen, vadul csapódott az épületnek és hangosan koppant a földre. Kint már minden elázott, nem csoda, hogy senki nem tartózkodott kint, bár a terem padjait sem töltötték meg annyian. Vagy késnek vagy be se jönnek. Én a helyükben a másodikat tenném, bár alapvetően is ez már a második óra lesz, ennyit csak nem késhetnek. Amúgy is, ilyen ítélet időben semmi nem hiányzik, pláne nem az iskola és a hétfő, ám úgy döntöttem, én mégis bejövök.

Elszakítottam a tekintetemet a kinti kora reggeli viharos tájtól, és összehúzva magamon a pulóveremet a padra hajtottam a fejemet. Fura volt október első hetében ilyen nagy nyári vihar, de annyira azt hiszem, nem bántam, csak ne kéne közben ilyen korán kelni, és már most az iskola padjait koptatni.

- Kurvára utálom ezt az iskolát - ült le mellém hevesen Cornell, a táskáját maga mellé dobva. Mivel az első órám nem Cornellel volt együtt, így nehéz volt eldönteni, hogy neki csak máshol volt órája, vagy késett.

- Hm - nyögtem fáradtan, elnyomva egy ásítást.

- Nem, az nem is kifejezés, hogy utálom! Basszus, egyáltalán minek jöttem be? Érted, kurvára Weston és Zack kezdték az egészet! Szerintem pikkel rám Flores - morogta Cornell.

- Ember, lefeküdtél Zack fiújával - ült le mellé Henry nagyot sóhajtva.

- Nem tudtam, hogy az! Azt pedig pláne nem, hogy az igazgató unokaöccse - akadt ki Cornell.

- Már a tavalyi évben is utált téged az igazgató, nem mindegy? - vont vállat Henry.

- Nem, ha csak emiatt felfüggeszt! - háborgott Cornell.

- De újból összejöttél Lucaval. Helyre állt a rend - legyintett Henry.

- Még mindig nem tudom elhinni - emeltem fel a fejemet a padról elgondolkozva.

- Ő egy biztos pont, és jó az ágyban - magyarázta Cornell.

- És nem bírnál ki egy hetet szex nélkül? Ki vagy te, kibaszott Christian Grey? - vontam fel szemöldököm.

- Ne merj egy gagyi pornókönyv mazoista és bipoláris főszereplőjéhez hasonlítani! - kérte ki magának Cornell.

- Nekem mindegy kihez hasonlítalak, ez a lényegen nem változtat - vontam vállat. Dióhéjban annyi történt, hogy Cornell új kalandja múlt héten Nicholas lett, akinek mint kiderült volt barátja, és méghozzá az igazgató unokaöccse, szóval Cornell eléggé megjárta, kezdve ott, hogy Zack összeverekedett vele, bár Cornell elmondása szerint valójában Zack és Weston kezdték a verekedést, aztán meg miután az igazgató előtt is kiderült ez a dolog, felfüggesztette Cornellt péntekre, amin Cornell még mindig puffog, de végülis valamennyire meg tudom érteni, elvégre ezt nem ő cseszte el. Amúgy jogos a kérdés, hogy akkor hogy lehet, hogy pénteken mégis volt? Egyszerűen bejött. Mégis mi a szart csináltak volna vele? Kitetetik biztonsági őrrel?