A maffia angyala

~8~

– Anya, nézd mit készítettem neked! – futottam vidáman egy színes virágkoszorúval a kezemben.

– Catherine, ez gyönyörű! – kapott fel anya mosolyogva – Felteszed a fejemre?

Hevesen bólogattam. Egy elbűvölő virágos mezőn álldogáltunk. Alig lehettem hatéves. Annyira boldognak éreztem magam abban a napfényes, madárcsicsergős pillanatban.

– Anya, ugye sokszor eljövünk még ide?

– Hát persze, kincsem. Arról a nyugalomról, amit ez a hely ad nekünk, sosem mondanék le.

– Én nem hiszem – szólalt meg egyszer csak egy mély férfihang a hátam mögött.

Mire hátranéztem, nem láttam ott senkit, aztán visszafordultam anyához, aki rémült tekintettel, a jobb oldalán egy fekete kocsit bámult. A virágkoszorú kezdett elhervadni a fején.

– Anya? – kérdeztem félve, mire a csendes mező hirtelen átváltozott egy forgalmas várossá, az anyám pedig egyszerűen csak köddé vált.

Felriadtam a rémálomból. A következő kép, amit láttam, az a mellettem édesen alvó Martin volt. Annyi időm sem maradt, hogy feldolgozzam, mi történt, egyszer csak csörömpölést hallottam a konyhából. Reggel, 7 óra volt. Elaludtam, és apa még csak annyiról sem tudott, hogy tegnap eljöttem. Tuti, nagyon dühös lesz rám. Főleg, ha azt is megtudja, kinél töltöttem az éjszakát. A filozofálgatásaim közben lassan a mellettem fekvő férfi is ébredezni kezdett.

– Amber, csinálnál egy erős feketét, ha megkérlek? – nyögte ki valahogy a vágyát, amint érzékelte, hogy a közelében vagyok.

Hihetetlen, hogy még most is arra a libára gondol.

– Persze! Esetleg cukrot is kérsz bele, drágám? – jelent meg egyszer csak a vörös sárkány felháborodva a konyhából.

Ezen nem csakhogy én nagyon meglepődtem, Martin is villám sebességgel fordította a fejét a hang irányába, majd a kábulatból felocsúdva felém.

– Én... – hol rám, hol Amberre nézett a nagy, riadt szemeivel – A francba!

– Mondd csak, te normális vagy?! – üvöltött vele a nő, végül felénk közeledve fel is pofozta – Nem elég, hogy tegnap este egy lebujra érek ide, lehordasz mindennek, elküldesz a picsába, hogy szószerint visszaidézzelek, majd egy tinivel töltöd az éjszakát, ráadásul még le is itatod. Kurvára nem az a fele érdekel, hogy megcsaltál-e vagy sem, hanem hogy hova tetted azt a csöppnyi kis eszedet. Cath csak tizennyolc, tele túlfűtött érzelmekkel. Felfogtad, hogy mit műveltél? Vagy talán szeretnél tőle valami ennél is komolyabbat?

– Hohohó, azért álljunk meg egy szóra! – emelte fel a kezét Martin – Nem történt semmi olyan, amit meg kéne bánnunk. Ugye? – nézett rám kérdőn.

– Nem – ismertem be – Igazából egy darabig csak beszélgettünk, aztán haza kellett volna mennem, de... – képtelen voltam folytatni – Mindegy. Apa úgyis ki fog nyírni az egészért. Eleve megtiltotta, hogy beszéljek veled.

– Nyugi, Chris nem fog rád haragudni – jelentette ki Amber – Hazaviszlek, és majd azt mondom neki, hogy nálam voltál. Csak egy kis társaságra volt szükséged.

– Miért tennél ilyet? – maradtam távolságtartó.

– Cath, én nem akarok az ellenséged lenni.

– Vagy inkább az apámra is kivetted a hálódat. Viszont azt sosem fogom hagyni, hogy valaha is beférkőzz a családunkba. A barátomat talán elveheted, de az apámat soha!