A maffia angyala

~10~

Nem tudom, mióta lehettem a kórházban. Amikor megébredtem az altatásból, egy tiszta, fehér szobában találtam magam, egy ágyon feküdve. Velem szemben egy idősebb orvos ült, a papírjait nézegette.

– Üdv, Dr. Miller vagyok! Örülök, hogy végre magához tért – pillantott fel a szemüvege alól.

– Nem értem, mit keresek még mindig itt.

– Nos az iménti akciója miatt úgy ítéltük helyesnek, ha pszichiátriai megfigyelés alatt bent tartjuk pár napot.

– Hogy tessék?! Nincs nekem semmi bajom, pláne nem leszek a kísérleti patkányuk.

– Ez nem kísérlet. Ami a legaggasztóbb, hogy miközben be akart törni egy súlyos betegünkhöz, a lenyugtatása után kábítószert találtunk a vérében. A korára való tekintettel, és hogy sajnos nem maga az egyetlen, aki valamilyen szer hatására fiatalként randalírozik az intézményünkben, egyszerűbb megoldásnak láttuk ezt egy rendőrségi eljárás helyett. A helyében örülnék, hogy csak ennyivel megúszom. Van esetleg valaki, akit fel tud hívni, hogy értesítse a hallottakról?

– Az apám – válaszoltam röviden.

– Rendben. Arra kérem, beszéljen vele most, hogy majd tudjunk tovább haladni a dolgokkal.

Szemeimet forgatva, kelletlenül tárcsázni kezdtem apám számát. Bár a reggeli jelenet után nem reménykedhettem sok segítségben, egyáltalán nem akartam ezen a helyen maradni.

– Chris Diamond, tessék! – szólt bele a telefonba diplomatikusan.

– Helló apa. Kicsit gáz, de az van, hogy pszichiátriai megfigyelés alatt akarnak tartani. Nem tudnál esetleg értem jönni?

Erre az orvos megköszörülte a torkát.

– Mit műveltél, Cath? – érdeklődött fáradtan.

– Én csak be akartam jutni Martinhoz, viszont lehet, hogy egy kicsit túltoltam a dolgot, ha érted mire gondolok.

– Ugye emlékszel, mit mondtam neked? Ezt most egyedül kell megoldanod.

– De ne már! Nem akarok itt szenvedni, ki tudja, meddig.

– Hát pedig jót tenne. Nem foglak kihozni, főleg nem fogom magam ilyen kellemetlen helyzetbe sodorni az ostobaságot miatt. Bunkó módon viselkedtél, vállald a következményét!

– De apa...

– Ezt a beszélgetést lezártam. Elég volt abból, hogy bármilyen bajba kerülsz, mindig kihúzlak belőle. Eleve megtiltottam neked, hogy azzal a férfival találkozz. Ez a pár nap legalább kitisztítja a fejed, és én is jobban tudok koncentrálni a munkámra.

– Miért? Mi a francot csináltál a születésem óta?! – emeltem fel hirtelen a hangom, amire a doktor furán nézett rám – Ne haragudj! Csak kissé ideges vagyok.

Nagy sóhajt hallottam a vonal túlsó végéről.

– Valamikor bemegyek hozzád, rendben? Többet nem tudok tenni.

– Talán megteszi. Szia!

– Szeretlek!

– Én is, asszem.

Letettem. Csendben vártam, hogy az orvos végre hozzáfűzzön valamit a dolgokhoz.

– Ha jól hallottam, nincs túl jó kapcsolatban az apjával.

– Inkább semmilyen ez a kapcsolat.

– Na és az anyja?

– Kb. tíz éve eltűnt. Semmit nem lehet tudni róla.