A maffia angyala

~14~

– Szerintem jófej ez a Justin – mondta Lili, miközben sétálgattunk egy délután a folyosón – Nem értem, hogy miért zavar téged.

– Ezt honnan veszed?

– Akárhányszor róla van szó, csak forgatod a szemeidet. Pedig tökre helyes annak ellenére, hogy az izomagyak egyáltalán nem az eseteim.

– Nem is izomagy, csupán eléggé megváltozott a régi énjéhez képest, amit mondjuk meg is tudok érteni.

– Úgy teszel, mintha megbántott volna. Catherine...! Ti jártatok? – esett le neki a dolog.

– Nem! – vágtam rá azonnal – Vagyis... Én szerettem volna összejönni vele, de Justinnak sosem lettem volna az esete. Külföldre ment, és hamarabb szeretett bele egy vörös hajú kígyóba, mint belém, akit már babakora óta ismert.

– Ez még mindig tüske a szívedben, hiába jött haza egyedül. Viszont most már ott van neked Martin, nem igaz?

– Az az érzésem, hogy mi ketten soha nem lehetünk valóban együtt.

– Miért mondod ezt? Hiszen...

Azonban Lili bármit próbált ezek után magyarázni, tompa zajokká váltak a szavai a fülemben, ugyanis a figyelmemet a kórházba váratlanul megérkező maffiafőnök zavarta meg.

– Jó napot! – köszönt a férfi kedvesen a recepción – Emlékszik rám, ugye? Martin Foxhoz jöttem.

– Á, Richard Grey. Önt egyáltalán nem lehet elfelejteni – mosolygott rá az asszisztens.

A barátnőm erre a névre hirtelen hátrafordult.

– Ő az – vékonyodott el a hangja.

– Miről beszélsz? – néztem rá kétségbeesetten.

– Grey. Az apám.

Ezt annyira lelkesen közölte, hogy még Richard figyelmét is felkeltette. Azonnal felénk kapta a fejét.

– Lili, össze vagy zavarodva. Ez egyszerűen lehetetlen – próbáltam menteni a helyzetet.

– De nézd! Fényképem is van róla. Anyától kaptam – nyújtotta át izgatottan a régi fotót, amin tényleg a férfi kicsivel fiatalabb és jóképűbb arca volt – Ezt ő csinálta, amikor még nagyon boldogok voltak.

– De ez...

Késő volt itt már minden mentegetőzés. Richard kíváncsian elkezdett közeledni az irányunkba, amitől a vér is megfagyott bennem.

– Mi újság,  csajok? – érdeklődött vidáman – Cath, te még mindig itt dekkolsz?

Lili reményekkel teli, csillogó szemekkel a hang felé fordult.

– Nincs itt számodra semmi látnivaló – förmedtem a pasira – Miért nem mész inkább a dolgodra?

– Jaj, de udvariatlanok vagyunk – húzta össze játékosan a szemöldökét, majd a barátnőm mellé guggolva rá szegezte a tekintetét – Esetleg megnézhetném azt a fotót? Kérlek! – szólt hozzá bájosan.

– Ne dőlj be neki! – figyelmeztettem a lányt – Így akar aljas módon magához csábítani.

– Befognád végre? – parancsolt rám Richard.

– Tessék! Én nem tartok semmitől – csengett Lili selymes hangja végig a folyosón.

A maffia feje óvatosan elvette a róla készült képet, majd egy percre néma csend állt be hármunk közé.

– Úgy halottam, ezt az anyukádtól kaptad. Ki volt ő? – nézett nagy, kerek szemekkel a férfi a vele szembenállóra.

– Monica Evans volt a neve. Sajnos már nem él.