A maffia angyala

~7~

Én lassan depressziós tüneteket kezdtem produkálni, és az sem segített sokat, hogy Justin folyton azt kérdezgette tőlem, mi van Jennyvel, miért nem reagál semmire. Nem akartam megmondani neki az igazat. Végül azt találta ki, hogy szerinte őt is elrabolták. Valóban nem járt messze az igazságtól.

Apa továbbra is anya keresésébe menekült. A sok kutatás eredményeként talált is róla az internet mélyén egy cikket, amiben sikkasztásért nyolc éve elítélték, pont ugyanabban az országban, ahová Justin két évvel ezelőtt elutazott.

– Ez azt jelenti, hogy akkor még életben volt – jegyeztem meg.

– Nekem ez nem áll össze. Ha annyira fontosak voltunk neki, akkor miért nem jelentkezett? Ha ő ölhette meg Colemant...

– Akkor még mindig veszélyben van. Nem emlékszel? Richard vadászik rá. Lehet, hogy tudja.

– Na jó, de egy góréval már elbánt.

– Viszont Richard veszélyesebb, mint tudjuk. És ha az ő logikája szerint gondolkodnánk?

– Ezt hogy érted?

– Mármint Richard logikája szerint. Jennyt most túszként használja, hogy magához csalogassa Justint. Ahhoz is kellene egy túsz, hogy anyát ide csalogassuk.

– Na és kit akarsz túszul ejteni? – szórakozott jót apa az ötletemen.

– Senkit. Én lennék Richard túsza.

– Na ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből, vagy én teszem meg! – lett komor az arca – Normális vagy? Nem még több áldozatot akarunk.

– Jó. Akkor mi legyen?

Éppen ekkor csöngettek. Csak remélni tudtam, hogy nem megint Richard.

– Megnézem – állt fel apa a helyéről, én meg félve követtem.

Kinyitotta az ajtót, és megkönnyebűlve láttam, hogy csak Martin az.

– Helló! – köszönt, majd felém indulva berontott a házba – Mondd csak, te teljesen megbolondultál?!

– Most meg mi bajod van? – vontam kérdőre.

– Komolyan, beárultál Richardnak?

– Én... – köpni-nyelni nem tudtam.

– Nem, egyszer csak Richard állított be azzal, hogy a fiát keresi – emelte fel a hangját apa is – Cath csak le akarta beszélni róla, erre Richard ebből azt szűrte le, hogy tudja, Justin a fia. Azt pedig neked mondta el előtte. Ekkor fenyegette meg őt is, és téged is.

– Ez jópofa. "Lebeszélni" róla? – fordult felém.

– Ezek szerint beszélt veled... – vettem ki a szavaiból a lényeget.

– Beszélgetésnek éppen nem mondanám. Bemutatta nekem az agyonkínzott barátnődet, és a fejemhez vágta, hogy ez csak egy figyelmeztetés volt, ezentúl jobban figyel rám. Pontosan azt akartam elkerülni, hogy a célpontja legyek.

– Mondjuk erre gondolhattál volna akkor is, amikor elvállaltad, hogy segítesz nekem – jegyeztem meg halkan.

– Tessék? – kerekedtek nagyra a szemei.

– Jól van, nyugalom! – állt közénk apa – Most az lenne a lényeg, hogy valahogyan kihozzuk onnan Jennyt, nem?

– És ezt mégis hogy gondoltad? – nézett rá érdeklődve Martin – Csak úgy bemész, és szépen kisétálsz vele?

Martin dühös volt, ami érthető. Szóba se kellett volna állnom Richarddal, és akkor talán békén hagyta volna Jennyt. De most mégis az ő segítsége kellett. Az egyetlen ember, aki ki tudná onnan hozni a barátnőmet.