A maffia angyala

~6~

Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Étvágyam sem volt, de azért lementem a konyhába egy fekete teájért. Apa éppen omlettet csinált. Én még a szagától is rosszul voltam.

– Jó reggelt, kisasszony! Reggelit? – nézett rám érdeklődve.

– Kösz, nem.

– Ez így nem lesz jó – tette a kezeit a konyhapultra.

– Kár volt olyan sokat csinálni belőle – kortyoltam bele a teámba.

– Én rólad beszélek – fordult felém – Hetek óta alig eszel valamit. Persze, a cucc az megy – kezdett el idegesen kipakolni az asztalra.

– Apa, kérlek! Jó, akkor eszek pár falatot a kedvedért. Inkább arról mesélj, hogy mit keresett itt este az a... Nőszemély.

– Semmi különös, összefutottunk a sarki boltban. Rákérdezett, hogy jobban vagyok-e a sokkos eset óta. Beszélgetünk, aztán a segítségéért meghívtam egy kávéra.

– De ugye nem tetszik neked? – néztem rá kérdő tekintettel.

– Hát... – hosszan hallgatott.

– Apa?!

– Nem. Gondoskodónak tűnik, van benne valami elbűvölő, de...

– A tegnap még csak "aranyos" volt.

– Ne légy már ennyire féltékeny rá! Sokat tanulhatnál tőle egyébként – jegyezte meg a reggelijét piszkálva.

– Mi? – kikerekedett szemekkel mosolyodtam el.

A beszélgetésünket az ajtócsengő szakította félbe. Nekem hirtelen rossz előérzetem lett.

– Ugye nem az egyik hippi barátod? – gúnyolódott apa, miközben elindult ajtót nyitni.

– Haha! – vágtam vissza.

Falatoztam tovább a reggelimből, amikor hallottam a váratlan vendég hangját. Egy férfi volt az.

– Jó napot! Chris Diamond, ugye? Beszélhetnénk néhány szót egymással?

– Jó napot! Persze, jöjjön csak be! – mondta apa zavartan.

– Köszönöm!

Kíváncsiságból én is kinéztem a konyhából. Egy fess, középkorúnak tűnő férfit láttam, a stílusa igen megnyerő volt. Diplomatikus megjelenés, rezzenéstelen arckifejezés, csábító tekintet. Csak az ég tudja, hogy mit akar egy ilyen alak tőlünk.

– Foglaljon helyet! Tölthetek egy esetleg egy italt?

– Nem, nem, sietek. Csak egy kérdésem lenne... Ő a lánya, ugye? – pillantott felém mosolyogva a fickó, erre apa is megfordult.

– Igen, ő...

– Catherine Diamond vagyok! Örvendek a szerencsének! – mentem oda hozzá, hogy kezet fogjak vele.

Életemben nem csináltam még ilyet senkivel, de az ő tekintete mintha csak megbabonázott volna.

– Richard Grey – jelentette ki hűvösen, majd kezet csókolt nekem.

Erre a névre azonnal elkaptam a kezem, és hátra léptem kettőt. Mintha teljesen megfagyott volna bennem a vér. Fel akartam ébredni ebből a rémálomból.

– Khm – köszörülte meg apa a torkát – És minek köszönhetjük a látogatását? – tette karba a kezét.

– Egy bizonyos Justin Gates nevű fiút keresek üzleti okok miatt.

Ezekre a szavakra szinte megnyílt a talaj a lábam alatt, remegni kezdtem.

– Justin Gates? – érdeklődött apa – Nem rég jött vissza a városba, ugye Cath? – nézett rám – Még mondtad is, hogy az anyja...