A maffia angyala

~13~

– Ébredj, királylány! A herceged látni akar – rontott be Alice reggel a szobámba.

– Mi van? – nyitottam ki fáradt szemeimet.

– Mondhatom, aranyos kis levelet írtál neki, mélyen meghatotta.

– Hogy volt képed elolvasni?

– Ott hevert az éjjeliszekrényén, amíg aludt. Hajtott a kíváncsiság. Most már csak az érdekelne, hogyan tudtad eljuttatni hozzá. Ja, várj csak! A recepciós mesélt valami éjjel kóválygó szellemekről. Jó kis csapat vagytok Lilivel, kár, hogy ő ezért a kis incidensért most büntibe kerül.

– Hagyd őt békén!

– Erről nem én döntöttem. Na pattanj! Nem érek rá egész nap, hogy a lovagoddal beszélgethess.

– Komolyan, olyan ez a hely, mint egy börtön – jegyeztem meg epésen, ahogy kiléptem az ajtón.

Végre elérkezett a várva várt pillanat. Már egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen állapotban van Martin, minden egyes dolgot ki akartam húzni belőle, amit tud. Hevesen verdeső szívemmel lassan benyitottam hozzá. Egyből rám is szegezte szigorú tekintetét, amint meglátott a szobában. Örökéletemre elvesznék abban a barna szempárban.

– Cath... – nyögte ki alig hallható hangon a nevemet.

– Martin – reagáltam hűvösen.

– Ne haragudj! Elbuktam.

– Mi történt? Minden részletet tudni akarok – sétáltam hozzá egyre közelebb.

– Azt hittem, azért ennél egy kicsit együtt érzőbb leszel.

– Az voltam... Talán jópár nappal ezelőtt. Nem értettem, miért húzod az időd.

– Mert nem olyan egyszerű erről az egészről beszélni, bár a mostani arckifejezésedet elnézve, úgy látom, feleslegesen kímélnélek meg bármiféle információtól.

– Jól látod.

– Valószínűleg hatásos volt a pszichiátriai kezelés, azért vágsz olyan arcot, mint aki citromba harapott. Vagy ezek nálad már elvonási tünetek? – mosolyodott el pimaszul.

– Nagyon mulatságos vagy – vetettem oda neki.

– Oké, nem fárasztalak tovább. Szóval azt kérdezted, hogy mi történt aznap. Hát... Elmentem a szállásra. Nagyon óvatosnak kellett lennem ahhoz, hogy Jennyt megtaláljam, és ez sikerült is. Amikor rátaláltam, borzalmas állapotban volt, Richard egyáltalán nem kímélte. Azt hiszem, nem csak arra kellett neki, hogy kiszedje belőle, hol lehet Justin, hanem egyéb szolgáltatásokra is szívesen használta.

– A rohadék – jegyeztem meg.

– Rettentően meg volt rémülve, így alig várta, hogy kiszabadítsam onnan. Eloldoztam a végtagjait, majd elővigyázatosan igyekeztük elhagyni az épületet. Tudtam, teljesen biztos voltam benne, hogy Richard abban az időpontban nem lesz ott, mégis... Vagy valakitől kaphatott egy fülest, vagy fogalmam sincs, de a titkos vészkijáratnál sikerült meglepnie minket. Kicsit megfagyott a vér bennem, gyorsan ki kellett találnom, hogyan tovább. Simán kamuzhattam volna valamit, aztán egyelőre szépen vissza vittem volna Jennyt a fogdájába, azonban az a hülye liba a könyökével hirtelen gyomron vágott, majd menekülés gyanánt kiszaladt a karjaim közül. Ekkor Richard előhúzott egy fegyvert a farzsebéből, és lábon lőtte. A lány sírva esett a földre.

– Micsoda?! Jézusom.

– Csak azért, hogy ne futhasson tovább. Ezután csúnyán összekaptam a fickóval. Olyanokat vágott a fejemhez, amivel mélyen beletaposott az önérzetembe, egyszerűen képtelen voltam ezeket lenyelni. Annyira felbaszta az idegeimet, hogy teljesen kiment a fejemből minden más fontos dolog, beleértve Jennyt is. Kocsiba szálltam, és nem tudtam, hogy merre hajtok, csak villámgyorsan el akartam tűnni onnan. Akkor írtál te. Egy pillanatra ránéztem a telefonomra, és az futott át az agyamon, hogy mennyire dühös leszel majd rám emiatt. Hogy gyűlölni fogsz. Aztán visszanéztem az útra, de már csak a sebesen közeledő autót láttam velem szembejönni. Próbáltam elrántani a kormányt, ezért lett kisebb baleset a vége.