Games&Heartbreaks (Luke Hemmings) |magyar|

1. fejezet

Cassidy szemszöge

'Cassidy, elmentem!', kiabált Ashton.
'Jó, hozz kaját!', mondtam, mert rájöttem hogy üres a hűtő és ma még alig ettem.
'Hozz magadnak!', szólt vissza a bátyám majd hallottam ahogy az ajtó becsapódik.

Hát igen. Ő a bátyám, Ashton. Minden lány odavan érte- bár nem értem miért. Barna haja göndör, izmosak a karjai és a punk rock stílusa miatt kitűnik a tömegből, mint a barátai, Calum, Luke és Michael, akikkel még csak kétszer találkoztam, de azt tudom hogy ők is zenészek és a punk rock zene hívei. Ashtonnak nagyon jó érzéke van a doboláshoz, esténkét folyton püföli a hangszerét és ezzel az idegeimre szokott menni. Ki vágyik arra hogy este ilyen zajokra aludjon el? Szerintem senki. Ashton most szingli- nem csoda, ő mindig is az egyéjszakás kalandok híve volt. Nem tudom hova ment most, gondolom megint Caluméknál zenélnek. Van is egy "zenekaruk", a 5 seconds of Summer,bár szerintem zenekarnak nem nevezhetők, mivel még csak 2 hónapja zenélnek együtt, de tény hogy nagyon tehetségesek.

Éppen sorozatot néztem, mikor hirtelen csengettek az ajtón.
Gondolom Alice az, a legjobb barátnőm már általános óta. Lassan kikászálódtam az ágyamból, és levánszorogtam a lépcsőn.
A barátnőm már verte az ajtót.
'Istenem Alice jövök már!', ordítottam.
Néha az agyamra megy, de nem tudnék nélküle élni.
Sietve kinyitottam az ajtót és megpillantottam a barátnőmet.
Egy világoskék nadrág volt rajta egy lezser, fehér polóval, a bal oldalán egy zsebbel. Fehér Converset viselt, mint általában. A hosszú barna haját kiengedve viselte. Ő is szingli már egy ideje- meglepő, ugyanis sok fiú odavan érte- nem csoda, vékony, vicces és jó a stílusa, bár ő ezt nem hiszi el magáról.

A nyakába ugrottam.
'Szia!', mosolyogtam.
'Sziaaa!', nevetett.
'Miújság?', érdeklődtem.
'Ashton itthon van?',kérdezte Alice, és láttam hogy zavarban volt.
Nem igazán értettem miért.
'Nem, nincs, valószínűleg a fiúkkal próbál...', válaszoltam.
'Miért kérdezed?', kicsit furcsállottam. Általában nem szokott kérdezgetni Ashtonról.
'Ja, semmi. 5seconds of Summer a bandájuk neve, ugye? Még sosem hallottam őket játszani...', mondta Alice.
'Én egyszer. Ashton elvitt, bár semmi kedvem nem volt, de azért be kell vallani, egész jók.', mosolyogtam.
'Egyszer azért meghallgatnám őket...', mondta miközben lehuppant a vajszínű kanapénkra.
'Elmennél? Felhívhatom Ash-t, biztos vagyok benne hogy most is a fiúkkal lóg. Megnézhetnénk őket!', hadartam, a hirtelen feltörekvő ötlettől vezérelve.

'Szia Ash! Átmehetünk Alice-el megnézni a 'bandátok' próbáját?', kérdeztem szarkasztikusan, kihangsúlyozva a 'banda' szót. Nevetséges.
'Nem unnátok ti azt? Mi csak zenélünk és sörözünk, kislányoknak ez még nem való', nevetett a bátyám, és éreztem a hangjában az élt.
'Nem érdekelsz. Megyünk és kész. Alice kiváncsi rátok és én pedig alkalmazkodom. Mert amúgy nem mennék el...', húztam Ash-t.
'Istenem. Értetek megyek, 10 perc és ott vagyok.', mondta, és lenyomta.
'Készülődj, 10 perc és Ashton itt van értünk.', közöltem, és Alice kínosan fészkelődni kezdett .
'Jó vagyok így?', kérdezte.
'Mi van?!', röhögtem el magam.
'Jó, honnan tudnám hová megyünk?', nevetett, de láttam hogy elpirult.
Nem értem Alice-t. Elvégre csak egy lepukkant garázsba megyünk a bátyám barátaihoz.
'Jól nézel ki, Alice. Nyugi. Hiába csíped ki magad, ezek a fiúk maximum leöntenek egy doboz sörrel. Mégis mit vársz el egy csapat punk rock-tól?', röhögtem.
'Jó, nem mintha érdekelne.', mondta a barátnőm nemtörődöm hangon.

2 dudálást hallottunk, 'itt van Ashton értünk!', kiáltottam és Alice-el kisétáltunk a kocsihoz.