Games&Heartbreaks (Luke Hemmings) |magyar|

6. fejezet

Cassidy szemszöge

Kifutottam a boltból egy vécéhez, bezárkóztam a kisméretű fülkébe és bármennyire is akartam, nem tudtam abbahagyni a sírást
. Fájt, hogy újra megjelent. Fájt, hogy még mindig az egyetlen célja az, hogy tönkretegye az életemet, de legjobban az fájt, hogy Luke képes volt együtt lenni egy ilyen lánnyal. A féltékenységtől újra meg újra görcsberándult a gyomrom, és bármennyire nem akartam beismerni, tudtam, hogy az egyetlen magyarázat ezekre az érzéseimre az, hogy napról napra egyre jobban tetszik Luke. És ebben a játszmában nem hagyom, hogy az a ribanc győzzön.

Hallottam valakit kopogni az ajtón, és azonnal tudtam hogy Alice az. 'Cassidy? Jól vagy?', érdeklődött a barátőm elfojtott hangon.
Nem tudtam megszólalni.

'Nagyon sajnálom ami az utóbb történt.', mondta Al szomorú hangon.
Sóhajtottam.
'Alice, ne hülyéskedj. Nem a te hibád volt.', motyogtam alig érthetően. Még mindig éreztem a gombócot a torkomban.
Egy kis idő után Alice újra megszólalt.
'Beengedsz?'

Bólintottam, bár tudtam, hogy nem láthatja. Most semmi másra nem volt szükségem, csak hogy megöleljem a legjobb barátnőmet.

'Fogalmam sem volt semmiről. Miért nem mondtad el, hogy Holly...', halkult el a hangja.
'Nem láttam értelmét Al. Azt hittem hogy Holly örökre eltűnt az életemből, de csak úgy hirtelen a semmiből felbukkan, és Luke...', hadartam, visszafojtva a könnyeimet.

Alice nem mondott semmit, csak megölelt.
És nekem pont erre volt szükségem.
'Tetszik neked?', szólalt meg egy idő után Al.

'Ki?', kérdeztem, pedig pontosan tudtam kiről van szó.

'Ne játszd nekem itt a hülyét. Tudod kiről beszélek.', ingatta a fejét Alice.

'Hát...', mondtam, de elhalt a hangom. 'Nem
tudom. Alig ismerem. És az eddigiek tapasztaltán eléggé bunkónak tűnik.', mondtam halkan.
'Figyelj. Adj magadnak egy kis időt. Majd idővel rájössz. Most pedig elmegyünk, veszünk neked egy ruhát amitől Luke megőrül majd.', vigyorgott Alice.
Megforgattam a szemem és megöleltem mégegyszer.
'Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz, ugye?', suttogta Alice.
'Igen. Ès köszönöm.', sóhajtottam fel megkönnyebbülten.

Szerencsére mire visszamentünk a boltba, Luke és Holly már nem voltak ott, úgyhogy mindketten kiválasztottuk magunknak a megfelelő ruhát és hazamentünk.

'Még két óránk van. Mit csináljunk?', kérdezte Alice az ágyamra huppanva.
'Jézusom, Al, összegyűröd a ruhád!', kiáltottam rá frusztáltan.

'Nyugodj le, Cass. Minden rendben lesz. Luke odalesz majd.', nyugtatott Alice.

'Nem őt akarom lenyűgözni, hidd el.', forgattam a szemem.

'Aha, persze.', nevette el magát Al.

-2 órával később-

'Gyertek már!', kiáltott fel a bátyám.
Nem is lepődtem meg azon, hogy ő is ott lesz a bulin. Felajánlotta hogy elmehetünk vele, és bár nem igazán akartam vele megjelenni Luke buliján, mégis gyorsabb és praktikusabb az, ha egyszerűen elmegyünk vele, minthogy buszozzunk.

Őszintén szólva, tartottam ettől a bulitól.
Luke bulijától. Jó benyomást akartam kelteni, bár nem tudom miért.
Bármennyire is próbáltam tagadni, Alice-nek igaza volt. Luke volt az oka annak, hogy ennyire ideges voltam.
Nem kéne kedvelnem. Egy seggfej. És
Barátnője van. Holly a barátnője. Talán ez az, ami a legjobban zavart.
Volt valami benne, ami vonzott, és többet akartam belőle.
Talán csak kalandvágy. Luke ezt váltja ki a legtöbb emberből., gondoltam.

'Hé!', rázta meg a vállam Alice.
'Mi?', kérdeztem. Egyáltalán nem hallottam Alice mit mondott, a gondolataim éppen szanaszét voltak.
'Azt mondtam, hogy megérkeztünk. Gyere már!', rángatott ki a kocsiból Alice.

Mielőtt beléptünk volna Luke házába, Alice a vállamnál fogva visszahúzott. Ő is legalább annyira ideges volt, mint én.

'Minden rendben lesz. Ne foglalkozz Hollyval és Luke-al. Azért jöttél, hogy jól érezd magad, rendben?', mosolygott rám a barátnőm bíztatóan.

'Rendben.', válaszoltam, és tényleg így gondoltam. Végülis mi baj történhetne? Azért jöttünk hogy jól érezzük magunkat és lerészegedjünk.

'Gyertek már!', kiáltott ránk Ash, és belépett az ajtón.

A zene már messziről hallatszott, a kertben pedig már vodkás és sörösüvegek hevertek.

Vettem egy mély levegőt és beléptem az ajtón egy mosollyal az arcomon.

Visszagondolva, fogalmam sem volt akkor még, hogy mi minden fog történni aznap éjjel.
És fogalmam sem volt hogy egy éjszaka ennyi mindent megváltoztathat.