Games&Heartbreaks (Luke Hemmings) |magyar|

10. fejezet

Cassidy

10:34

Idegesen beletúrtam a hajamba.
Alice még mindig nincs itthon. És Ashton sem ért még haza. Két órája már, hogy beszéltem Alice-el, amikor megígérte, hogy átjön és beszélünk. Meg akarom beszélni a tegnap estét. El akarom neki mesélni, mi történt Luke-al. És meg akarom kérdezni, hova és miért tűnt el tegnap éjjel.

10:35

10:36

10:37

Ledobtam a telefonom a földre. Jobb, ha nem látom, mennyi idő telt el.

Gondoltam arra is, hogy Luke-ot megcsörgetem, de nem akartam túl idegesítőnek tűnni, és amúgy is, nem tudtam volna neki mit mondani. 'Szia, kösz hogy megvédtél tegnap a seggfej barátnőd előtt? Vagy is, ex barátnőd?'

Sóhajta feltápászkodtam, és kiindultam a konyhába vizért, mert a sok stressztől a fejem is megfájdult.
Amint leértem a lépcsőn, meghallottam a telefonom csörgését.
Felrohantam a szobámba és rápillantottam a képernyőre
Ashton
'Igen?', kaptam fel a telefont.
'Hé, uh, értem tudnál jönni?', kérdezte a bátyám rekedt hangon.
'Mi? Miért? Hol vagy? Még mindig Luke-nál?', döbbentem meg. Azt hittem már eljött onnan.
'Aha. Most keltem fel, és nem hinném hogy haza tudok vezetni...', motyogta.
Hát persze.
'10 perc és ottvagyok.', sóhajtottam és kinyomtam.
Tipikus. A bátyám megint részegre leitta magát és most haza se tud vezetni.
Felkaptam magamra egy dzsekit, kifutottam és azonnal be is indítottam az autót.

Megláttam az ismerős házat. Leparkoltam és kiugrottam az autóbol. Még dél sincs és már azt várom, hogy vége legyen a napnak.

Az ajtó nem volt bezárva, gyorsan besétáltam és jól hallhatóan becsaptam magam mögött az ajtót.

A látványtól elundorodtam. Elhajított sörös üvegek mindenhol, szétdobált párnák, összetört poharak és szörnyű bűz.

'Ashton?', kiabáltam. A lehető leggyorsabban ki akartam jutni innen.

Semmi válasz.
Felfutottam a lépcsőn.

Kopogás nélkül kinyitottam az ajtót és ott ült az ágyon, póló nélkül.

'Ezt nem hiszem el..', motyogtam, a fejemet fogva.

'Hé, sis.', vigyorgott Ashton és megdörzsölte a szemét,

'Te szemét.', dobtam a fejének egy párnát dühösen.

'Ah, mi a franc bajod van?',túrt a hajába fáradtan a bátyám.

'Hogy mi a bajom? Nem jöttél haza tegnap este, de az a legkevesebb, már hozzászoktam. Egész reggel hívtalak, de nem vetted fel a telefonod. Alice sem jött át, pedig megbeszéltük! Erre felhívsz másnaposan, hogy még haza sem tudsz vezetni. Szánalmas vagy, Ashton. Elegem van a hülye, gyerekes viselkedésedből! Akadj le rólam, jó? Ezen túl hívj mást, ha fuvarra van szükséged.', hadartam idegesen.

'Jézusom, Cass. Megjött?', vigyorgott Ashton.

'Elegem van belőled.'

'Jó. Bocs, felöltözök és indulhatunk.', sóhajtott és felállt az ágyról.

'Hé. Nem láttad Alice-t tegnap a bulin? Valamikor az este folyamán?', szóltam a bátyám után.

'Uh..nem.', motyogta és bevágta maga mögött a fürdőszoba ajtaját.

Összehúztam a szemöldököm. Furcsa.

Úgy döntöttem, hogy leülök, mert egy ideig el fog tartani, amíg Ash összekészül.

Lehuppantam az ágy szélére és körbenéztem a szobában.
Eléggé vendégszoba jellege volt, volt benne egy kis asztal, egy fürdőszoba, egy éjjeli szekrény és az ágy.
'Ash? Ha két perc múlva nem vagy kinn, elmegyek nélküled.', kiáltottam. Ashton válaszolt valamit, de nem igazán figyeltem, mert megakadt a szemem valamin. Egy fehér kardigán a földön. Összehúztam a szemem, és lehajoltam érte.
Ez Alice kardigánja. Ezt viselte tegnap a bulin.
'Mi a franc?', suttogtam.
Nem, nem, nem. Ez csak valami félreértés. Biztosan csak itt felejtette.
De akkor miért volt a szobában? Ahol Ashton aludt?

Istenem. Ezt nem hiszem el.

'Nem. Nem. Nem. Ez nem lehet Alice-é. Ő nem tenne ilyet.', ráztam meg a fejem.
De akkor miért volt ma olyan fura a telefonban?
Te jó ég.

Nem láttam a dühtől. Hogy tehette ezt Ashton? És Alice?

'Ashton! Te normális vagy?', ordítottam, és éreztem, ahogy a könnyek összegyűlnek a szemembe.

'Mi van?', kérdezte, kilépve a fürdőszobából.
A szemei elkerekedtek amikor meglátta a ruhadarabot a kezeim között.

'Hogy tehetted? Lefeküdtèl Alice-el? A legjobb barátnőmmel?', kérdeztem csalódottan, a könnyeimmel küzködve.

'Mi... Cass, hihetetlenül részeg voltam, és.. Te jó ég, fel sem fogtam, hogy Alice az, semmire nem emlékszem, esküszöm, nem voltam magamnál.', hadarta Ashton ès beletúrt a hajàba.

'Hogy tehetted?', suttogtam, és a kezembe temettem az arcom.

'Cassidy, én...',

Megráztam a fejem. Nem tudtam Ashtonra nézni. Nem csak valami ribancról van szó, hanem a barátnőmről! És Alice hagyta?

Megfogtam a kardigánt és kiviharzottam a szobából. Hallottam Ashton kiáltásait, de nem figyeltem rá.

Nem gondoltam volna, hogy ekkorát lehet csalódni emberekben.

Emberekben, akikben megbíztál, és meg voltál róla győződve, hogy soha nem szúrnának hátba.

Óriásit tévedtem.

Anélkül, hogy átgondoltam volna, egyenesen Alice házához indultam.