Games&Heartbreaks (Luke Hemmings) |magyar|

21. fejezet

Volt még valaki a Bécsi koncerten?:3 ((saját kép))

A telefonom csöngése ébresztett fel.
Kipattant a szemem és a hirtelen felültem az ágyamban.
Morogva megragadtam a csengő készüléket és a fülemhez emeltem, anélkül, hogy megnéztem volna, ki hív.
'Igen?', dünnyögtem.
'Cass? Jézusom, végre. Már vagy ötödszörre hívlak.', Alice izgatott hangja ütötte meg a fülem.
'Aludtam, te jó ég.', motyogtam kimerülten.
'Valaki bal lábbal kelt fel ma.', csicseregte Alice a telefonba.
Megforgattam a szemem.
'Miért hívtál?', érdeklődem, és azon voltam, hogy ne aludjak vissza ülve.
'Milyen volt a randi?', kérdezte.
'Nem. egy. randi. volt.' sziszegtem. 'Csak elmentünk kajálni.'
'Aha, egy puccos étterembe. Teljesen mindennapi dolog.', jegyezte meg Alice szarkasztikusan.
Lehunytam a szemem.
'Nem randi volt. Ennyi.', mondtam és ezzel le akartam zárni de Alice újra megszólalt.
'Megcsókolt?', kérdezte hevesen.
Elkerekedett a szemem.
'Mi? Nem! Jézusom, miért csókolt volna meg?', ráztam meg a fejem nevetve.
'Jó, jó. Csak biztosra akartam menni.', mondta Alice védekezőn.
'Válthatnánk témát?', sóhajtottam. 'Úgy érzem magam mint valami nyálas tini filmben.'
Szinte láttam magam előtt, ahogy Alice megforgatja a szemét.
'Mi lenne, ha inkább átjönnél és beszélnénk élőben?', ajánlottam fel.
'Öhm, ma... ma nem tudok.', hebegte Alice.
Felhúztam a szemöldököm.
'Oké.', nevettem. 'Hol vagy?'
Gyanús volt nekem ez az egész.
'Ja, csak otthon.', mondta Alice lazán, de nem teljesen hihetőn.
Úgy döntöttem, nem kérdezgetek többet, ha akarja, elmondja.
'Akkor majd beszélünk. Szia.', énekeltem és letettem.

Sóhajtva kimásztam az ágyamból. Luke újra elfoglalta a gondolataimat, úgyhogy elterelés képpen a konyhának vettem az irányt hogy reggelit készítsek magamnak.
Úgy döntöttem, hogy benézek a bátyám szobájába, mert már napok óta nem beszéltem vele és nem haragudhatok rá örökké.

Halkan kopogtam az ajtatán, félve hogy még alszik és felkeltem.
Pár másodperc elteltével
hallottam Ashton lépteit.
Ashton meglepett arcával találtam szembe magam.
'Jó reggelt. Kérsz reggelit?', kérdeztem kínosan.
Komolyan, Cass? Ez az első dolog amit megkérdezel? 'Kérsz reggelit?'
Ashton megvakarta a fejét.
'Csináltál nekem reggelit?', vonta fel Ashton a szemöldökét és elmosolyodott.
Nevetésben törtem ki.
'Hogyne, Ash. Láttál már engem másnak főzni?', mosolyogtam szarkasztikusan.
Ashton megforgatta a szemét.
'Nem. Ha belegondolok, nem. Fogalmam sincs miért gondoltam ilyesmire.', húzta gúnyos mosolyra a száját.
'Most az egyszer kivételt teszek. Gyere le öt perc múlva.', jelentettem ki és lefutottam a lépcsőn.
Gyorsan elkészítettem két pirítóst és kiraktam egy tányérra.

A kanapéra lehuppanva a kezembe vettem a müzlit és benyomtam a tévét. Egy pár percig váltogattam a csatornákat, de semmilyen filmet nem adtak ami tetszetett volna, úgyhogy a kezembe vettem a telefonom és megnéztem az üzeneteim. Egyen megakadt a szemem.
Dylan: szia, rég beszéltünk! hogy vagy? :)
Sóhajtottam. Teljesen megfeledkeztem Dylanről.
Visszapötyögtem. Ne haragudj hogy nem jelentkeztem, egy kicsit elfoglalt voltam az utóbbi időben. :(
Egy pár perccel később már jött is a válasz.
Dylan: Egy kis időt szánsz rám is? :D
Elmosolyodtam.
Persze.:)
Elküldtem az üzenetet és észrevettem, hogy Ashton még mindig nincsen lent.
'Ashton?', kiabáltam.
'Itt vagyok már.', intett a bátyám.
'Figyelj, most jutott eszembe. Otthagytam egy pár cuccomat Lukenál. Átugrom aztán majd utána eszek, jó?', pillantott rám Ashton miközben bekötötte a cipőjét.
'Felőlem.', vontam meg a vállam és elkezdtem kanalazni a müzlit.
A következő dolog amit hallottam az már az ajtó csapódása volt.

Legalább több jut nekem, gondoltam amint öntöttem még egy adagot a tálba.