Games&Heartbreaks (Luke Hemmings) |magyar|

14.fejezet

Alice szemszöge

'Itthon vagyok.', szóltam erőtlenül, amint hazaértem, nem törődve senkivel és semmivel.
Felvonszoltam magam a szobámba, figyelmen kívül hagyva anyám kérdéseit.

Lehuppantam az ágyamra. Soha nem voltam még ennyire fáradt, se lelkileg, se fizikailag.

Megnéztem a telefonom.
Senki nem keresett, persze.

Már majdnem rákattintottam Cass nevére. De nem. Úgyse venné fel.
Fáradtan elfeküdtem az ágyamon.

Utálom Ashtont.
Utálom, hogy szeretem.

Dühösen beletemettem a fejem a párnámba.
El kellett volna mondanom neki.
El kellett volna mondanom Cassidynek.
Megértette volna.
Mindent megosztunk egymással. Akkor azt miért nem említettem neki soha, hogy szerelmes vagyok a bátyjába?
Talán mert tudtam, hogy nevetséges.
Esélyem sem lett volna Ashtonnál.
Ez ma be is bizonyosodott.

Elmentem a mosdóba és letöröltem a száraz könnycseppeket az arcomról.
Belenéztem a tükörbe és egy piros szemű, csalódott lány nézett vissza rám.

Egy nap leforgása alatt elveszítettem a két legfontosabb embert az életemben.
Remek.

Viszont a sírással nem megyek semmire.

Helyre kell hoznom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Cassidy

'Ezt nem hiszem el.', motyogtam és leállítottam a sorozatot.
Levánszorogtam a lépcsőn és a kulccsal bajlódva kinyitottam az ajtót.
Mi van, ha Luke az? gondoltam. A parti óta nem keresett.
Megráztam a fejem és kitártam az ajtót.

Lefagytam.

'Alice?', kérdeztem döbbenten.

'Miért jöttél?', kérdeztem, és megdöbbentem, milyen erőtlen volt a saját hangom.

'Cass. Te vagy a legjobb barátom évek óta. Senkiben nem bízok annyira, mint benned. Ott voltunk egymásnak jóban, rosszban, és nem fogom hagyni, hogy egy fiú ezt tönkretegye.', mondta Alice határozottan.

'Nem csak egy fiúról van szó, hanem a bátyámról, Alice!', csattantam fel.

'Tudom.', suttogta. 'El kellett volna mondanom. De féltem, hogy fogsz reagálni. Féltem, hogy Ashton megtudja.' suttogta Alice és letörölte a könnyeit az arcáról.

Nem válaszoltam semmit.
Dühös voltam, nagyon, de egy legjobb barátnőnek nem az a dolga, hogy megérte a másikat, és ne csak a saját problémáit vegye figyelembe?

Aztán rájöttem.
Alice azért nem beszélt az érzéseiről, mert félt, hogy én hogy fogok reagálni. Eddig önző módon csak a saját érzéseimmel foglalkoztam. Nem gondoltam bele eddig abba, hogy Alice min mehetett keresztül a seggfej bátyám miatt.

'Alice...'
'Nem várom el, hogy megbocsáss, tényleg... Tudom, nem érdemlem meg, de akarom hogy tudd, h..', hadarta Alice, de elhallgatott, amint erősen a nyaka köré tekertem a kezem és magamhoz húztam.

Először ledöbbentette az, hogy miért öleltem meg ilyen hirtelen, de aztán ő is erősített a szorításán.

'Annyira sajnálom.'. suttogtam a hajába.
'Én is. Soha nem akartam azt, hogy csalódj bennem.', szipogta.
Elnevettem magam a könnyeimen keresztül.
'Annyira nyálasak vagyunk.'  'Soha nem csalódtam benned, Alice. A legjobb barátnőm vagy. És ha össze is veszünk, nem beszélünk egymással vagy haragszunk egymásra, nekem akkor is te leszel a legfontosabb ember az életemben.', mondtam őszintén.
'Szeretlek, ugye tudod? Köszönöm.', mosolyodott el Alice és elhúzódott.
'Igen, persze. Én is.', vigyorogtam a könnyeimen keresztül.

'Minden rendben lesz.'

______________________________
hello friends

bocsánat hogy ennyi ideig tartott, de semmi inspirációm nem volt egészen máig.
(És eddig a Mikey sztorimon dolgozgattam, ha érdekel, nézzétek meg, sky is not the limit)

5K nézettség. Wow, köszönöm szépen mindenkinek aki olvassa a sztorit és szavaz meg ilyesmi, * ölelés *

És köszönöm a legjobb barátnőmnek aki szintén olvassa a sztoriaimat, és sokat segít, i luv u <33