Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felnézek, és Olga ott áll. Odajön hozzám, és segít lábra állni.
- Rendben vagy? - Kérdezi.
Egy pillanatra elfelejtem a fájdalmat, a sebeket és a dühöt.
- Te nem beszélsz angolul. - Mondom ostobán.
- Persze, hogy beszélek - mondja gyorsan.
- Mi? Akkor miért?
- Óh, gyermekem. Minden alkalommal, amikor egy új nő jön ide, mindig ugyanaz az átkozott dolog van. Beleszeretnek, és azt várják tőlem, hogy meghallgassam a szánalmas történetüket. Elegem lett belőle, hacsak nem egy orosz lányról van szó, ezért úgy tettem, mintha nem tudnék más nyelven beszélni, csak oroszul. Ez a ház tele van hazugsággal.
- Ezt nem hiszem el - mondom, és megrázom a fejem.
- Nos - mondja szárazon. - Próbáld végig hallgatni ugyanazt az idióta történetet újra és újra.
- Elmegyek - mondom neki.
Rápillant a táskára, ami az első lépcsőfokon fekszik.
- Nem, nem mész.
Szánalmasan szipogok.
- De igen.
- Nos, gyere és igyál egy csésze kávét először.
- Nem, nem akarok egy percet sem tovább maradni ebben a házban.
Egy kis piros, villogó fényre mutat a folyosó sarkában, amit eddig még nem vettem észre.
- Látod azt?
- Igen.
- Az egy kamra. Yuri most is figyel téged egy kis szobából. Abban a pillanatban, amikor megpróbálod kinyitni az ajtót, ki fog jönni, és gyorsan visszakísér a szobádba. Ez a munkája. Se be, se ki nem léphet senki, Aleksandr engedélye nélkül.
- Egy fogoly vagyok? - Kérdezem hitetlenkedve.
- Nem egészen, de nem tudsz elfutni az éjszaka közepén. Aleksandr helyében nem engedném. Nem biztonságos egy fiatal nőnek éjszaka egyedül sétálgatni. Miért nem jössz inkább a konyhába egy csésze kávéra és egy kis beszélgetésre?
Szipogok.
- Kávé és csevegés? - Minden olyan szürreálisnak tűnik.
Odamegy a táskáimért és felveszi őket.
- Tudsz járni vagy segítségre van szükséged? - Kérdezi.
Köhögök.
- Tudok járni - mondom, és elkezdek a konyha felé sántikálni.
Nyitva tartja az ajtót. A konyhában, sütés illata terjeng.
- Ilyenkor éjszaka főzöl? - Kérdezem, sokkosan és elárultan érzem magam, az agyam értelmetlen közvetkeztetéseket von le mindenből körülöttem.
