Player|HYUNLIX|

Minden rendbejött

Megvolt a megbeszélés és megvártam Hyunjint hogy együtt menyjünk haza viszont mikor indulni készültünk Lisa a kocsi elé állt és megállított minket.

-Hagy szálljak be!

-Nem!-mondja fintorogva Hyunjin.

-Kérlek!
-Meg kell beszélnünk ezt az egészet!

-Lisa nincs ezen mit megbeszélni!
-És amúgy sincs semmi közöd Felix életéhez és már ugye az enyémhez se.

-Hyunjin hagyd!
-Szállj be Lisa.

~~~~~~~~
Csak egy kicsit volt unalmas elmondani annak a nőnek mi folyik itt de a végén még el is sírta magát szóval hatott és egy örök életre békénhagy minket.

Viszont nem lesz ilyen egyszerű a kapcsolatunk.

Hyunjin szülei szerettek engem régebben de most nem tudom mit reagálnának a kapcdolatunkra.

Az én szüleim pedig tuti kiakadnának természetrsen csak addig ameddig meg nem tudják hogy Hyunjinnak sok pénzr van.

Hazaérve eldöntöttük hogy holnap elmegyünk és közöljük ezt mind a kettőnk szüleivel.

~~~~~~~~
-Szép napot!-köszönök illedelmesen.

Hyunjin szülei annyit tudtak hogy az alfa haza hoz valakit bemutatni de az arcukból itélve nem számítottak rám

-Felix?-mosolyodik el a nő.
-Szia drágám!-ölel meg.

-Szia Felix!-köszön Hyunjin édesapja id akivel már csak kezet fogok.

-Szia anya,apa!-köszön Hyunjin is.

~~~~~~
A nappaliban ülünk és teát iszunk miközben a hyunjin és az apja beszélgetnek de az édesanyja hirtelen megszólal.

-Megjelölted Felixet?

Na bakker ezt elfelejtettük közölni.

-Igen!-mondja határozottan.

-Fiam tudom hogy nem vagy olyan már de remélem tudod hogy ez nem játék!

-Tudom anya!
-Nem játszok!
-Én tényleg nagyon szeretem Felixet!-fogja meg a kezem.

-És Felix is szeret téged?

Persze hogy szeretem nem ordibáltam volna azt hogy "Szeretlek Hyunjin!" Miközben elélvezek alatta.

-Igen!-válaszolom határozottan.

-Látod ez már szerelem!
-Nem a tini játszadozás!-szól hozzá az alfa édesapja is.

Hyunjinnal egymásra mosolygunk majd ujból beszélgetni kezdünk egy másik témáról.

~~~~~
Az én szüleimhez el se akartam menni...

Fölösleges.
De Hyunjin ragaszkodott hozzá.

-Sziasztok!-köszönök kicsit lekezelően.

-Szia...-itt édesanyámnak megakad a szava ahogy meglátja Hyunjint.
-Sziasztok!

-Kik azok drágám?-kérdezi édesapám a konyhából.

-A fiunk!
-Meg egy másik!

-Anya!
-Te is tudod a nevét!-nézek végig rajta hogy érezze nem érdekel különösen mit gondol de az alfám nevét tuti nem felejtette el.

Édesapám is kijön a konyhából és a kezéből az ujság ki is csúszik.

-Hyunjin?
-Hwang Hyunjin?!

-Igen!
-Személyesen!

-Hyunjin a barátom!

-Megint?-kérdezi édesanyám.

Én csak rá fintorgok.

-Megjelölt és együtt fogunk lakni.

-Nem!

-Nem az engedélyed kértem anya hanem közöltem mi lesz.-mosolygok rá.
-Ohh már ennyi az idő?!
-Mennünk kell ugye Hyunjin?

-Hat meg mar...-nem is hagyom hogy befejezze csak tolom ki az ajtón.

-Kértek sütitt?-szól utánunk édesanyám.

-Ohh hagyj már anya a rohadt sütivel!-szállok be a kocsiba.