The Mafia Boss Girl ( Szünetel)

vigyázz./4. fejezet/

- Ki vagy? Hogy jutottál be?-kérdeztem.

- Könnyen, hazudós, könnyen.- ha ez. Na ne. Hogyan.

- Te vagy Sebastian egyik embere?- kérdeztem mire lefojt egy könnycsepp az arcomon. Amit az erős kéz le is törölt.

- Noah vagyok, követtelek.- Noah? De hát ő halott.

- Noah nem lehetsz. Noah halott.- mondtam, majd' kuncogást hallottam a hátam mögött.

- Hazug, és okos. Ez tetszik. Az én kis hazugom.- nagyot néztem. Ez teszik? Az én kis hazugom? Mi van?

- Nem értelek?! Mért vagyok hazug? És ez tetszik? Undorító vagy, ki a fene vagy? -értetlenkedtem.

- De, annyira nem vagy okos hogy leessen ki vagyok?- kérdezte.- Hát persze én hülye, hogy nem jöttem még rá. Végig ő volt az. Hát persze. Ezért volt olyan okos amikor kérdezett. Bassza meg ő végig tudta hogy mit csinálok. Túl eszes.

- Na kicsi szívem, leesett?- mire el engedett. Meg fordultam. Ott ált velem szembe ő. És most más volt mint az este. Fekete kócos haja arcába esett, sötét zöld szeme világított. Fekete zakó, fekete ing. Itt áll velem szembe a sátán, az apám lehetséges gyilkosa. De nem érzek gyűlöletet, csak szimpla haragot. Fura. Ez tetszik. Mindig is szerettem a tűzzel játszani.

- Na?

- Mi van?- kérdeztem.

- Elizabeth, tudod azért követtelek mert meg tetszettél.- baszki, nem olyan okos. De most itt a lehetőség hogy kitudjam csinálni, hajrá Jessica.

- Tudod maga vagy a sátán, és nem igazán paktálok vele.- mondtam játékosan. Közelebb lépett feldobott a vállára. Amikor lerakott vizet adott meg vártam míg iszik utána ittam én is. Amikor eszméletemnél voltam újra már egy ágyban voltam.

- A rohadt életbe.- suttogtam, persze hogy tudja ki vagyok ha ilyen okos, mindig alábecsülöm. Jólvan el játszom hogy nem tudom hogy tudja, persze hogy ki akar csinálni mint apát.

- Haló. Vettem fel a telefonom.

- Szia, hol vagy?- Will az. Elmagyaráztam neki mindent, és bele egyezett, bár én se és ő se tudta hol vagyok. Jólvan, minden is rendben kivéve ami nem, de ez már másik dolog. Ha jobban bele gondolok a Dark romantikába így szeretnek egy másba a párok. Nem tudom hogy de elrakom láb alol az embereit. Aztán őt. Ennyire egyszerű. Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy nyitódig az ajtó. Először nem láttam hogy ki az.

- Elizabeth?- kérdezte.

- Logen? Te meg mit keresel itt? Nem ki szálltál?- hát ezt nem hiszem el.

- Azt hittem holnap rabol el.- mondta tök nyugodtan.

- Ááá, hogy te végig tudtad.- kezd össze állni a kép.

- Persze, tudod azt hittem vagy legalább olyan okos mint az apád volt, de hát látszik nő vagy.- na itt kiugrottam az ágyból, és egy jól irányzott jobbost adtam neki, mire ő egy kisebb pofont. Meg indultam, futottam kijáratot keresve, de elkapott egy erős kéz és a vállára dobott. Rugdosódtam, kapálóztam, ordítottam de nem rakott le.

- Tudok járni bassza meg.- le vett a válláról és a földre rakott. És azt hittem elájulok amikor meg láttam ki az. Alexander, az őröm, védelmezőm. De hogy, mért? Ezernyi kérdésem volt ebben a pillanatban.

- Tőled tudta meg hogy hol vagyok igaz?- löktem meg a melkhasát már-már sírva.

- Kik árultak még el rajtad kívül, hm?- kezdtem tényleg sírni.

- Jessi, nyugodj meg kérlek.- mondta és lefogta a kezemet.

- Nem, Alexander nem nyugszom meg, te paktáltál az ördöggel.- mondtam bőgve.

- Jessica, ide figyelj, meg beszélést fog tartani veled, és szeretné ha normális ruhában mennél, érted?, szóval de bőgj hanem öltözz át.

"""" bocsi hogy nem lett hosszú rész. hogy tetszik? mit gondoltok eddig storyról? puszi"""