8.rész

35 4 0
                                    


ZARA.

Ezek után nem tudtam semmire megfelelően koncentrálni, ezért megkérdeztem Mrs. Watsont, nagy gond lenne-e , ha ma korábban elmegyek, mert nem érzem magam túl jól.

Miután elengedett, kétségbeesetten rohanok haza, hogy elmondhassam anyának, mi történt. A kétszintes bérelt házhoz érve kinyitom az ajtót, de amint belépek, a sötét folyosó fogad.

- Anya? - szólok, miközben csendesen becsukom magam mögött az ajtót, és leteszem a kézitáskámat. Pedig úgy tudom ma nem dolgozik, így itthon kéne lennie.

"Anya!"

- Zara?

Felnézek a lépcsőn, majd látom, hogy anya ott áll egy portörlővel a kezében, hátrakötött hajjal. Szinte suhanok felé, lépteimtől nyikorog a kopott, öreg fa.

- Óvatosan Zara! - kiáltja, de mire szólhatna már fel is érek az emeletre. Ránézek, de a kezem még mindig a korláton van.

- Anya, van egy problémánk - mondom lihegve. Hátrafésülöm a hajam, majd elmegyek mellette és mint valami őrült rontok be a hálószobámba.

Belépve próbálok kissé megnyugodni, amiben mindig nagy segítségemre van ez a hely. A díszes ablakokon besütő napnál a fal mintája árnyékot vet a mennyezetre. A virágos patchwork ágynemű otthonos hangulatot kölcsönöz a faágynak.

Lőlök rá, megmarkolva az oldalát, miközben veszek egy mély levegőt.

- Sebastian jön a szilveszteri bálra, anya - mondom homlokráncolva.

Anya zavarodottsága megszűnik, helyébe döbbenet, majd aggodalom lép. A fejét csóválva lerakja a portörlőt.

„Nem, valami hiba kell, hogy legyen, Zara, ő soha nem jönne ide, nem csak..." Mielőtt befejezné a mondatot hirtelen meghátrál, gyorsan odamegy az ablakhoz és becsukja, majd újra felém fordul.

- Óvatosnak kell lennünk.

„Nincs semmilyen hiba. Jön. - suttogom, és próbálom tompítani a hangomat.

- Anya, Axel, az Alfa amikor ott volt múltkor a virágboltban, hívták, és ő maga mondta el nekem.

Anya összeráncolja a homlokát.

- Zara, már mondtam neked, hogy nem szeretem, ha feleslegesen vele lógsz. Ne feledd, ez az ember köztudottan veszélyes."

Sóhajtva megbillentem a fejem.

„Anya, a régi falkáinktól megtanultuk, hogy a történetnek mindig több oldala van, és arra sem árt emlékeznünk, hogy Axel adott nekünk otthont. Emellett igyekszem nem túl közvetlen lenni vele, de nem tudok ellenséges vagy durva lenni."

Éveket töltöttem egy falka vezetésével, és már akkor is tudtam, hogy az egyensúly nagyon fontos. Röviden ez azt jelenti, hogy professzionálisan, ugyanakkor udvariasan kell kezelni a dolgokat.

- Megértem, de akkor is veszélyes ember - figyelmeztet anya az ágyon ülve, és mélyet sóhajt.

- Tudom... és engem is meghívott, hogy vegyek részt a rendezvényen.

- Kizárt dolog. - feleli anya aggódva.

Ráhajtom a fejem, és éles pillantást vetek rá.

- Igen, tudom anya... és azt is, hogy kerülnöm kell Sebastian-t mindenáron.

Bár már megtudta a terhességet...

Amint kiejtem ezt a mondatot, anya falfehérre sápad. Én nyugtalanul járkálok a szobában, az elmúlt napok történései és a bizonytalanság még idegesebbé tesz.

Én, A LunaWhere stories live. Discover now