Én, A Luna

13.rész

ZARA.

– Zara! - Valerie visszafordul hozzám, amint a nők elhagyják a mosdót.

– Bocs, összezavarodtam. - Megrázom a fejem, próbálom felfogni mit is mondott.

"Tényleg jól vagy? Tudom, hogy ez sok hirtelen, de most muszáj rám figyelned  – suttogja Valerie sürgetően.

– Tudom, Val, sajnálom. – válaszolom.

„Én csak… Sebastian egyértelműen továbblépett és azt csinál, amit akar. Nem értem, miért nem teszi Lunává.. A gyerekét hordja. Mit akarnak még az emberek?”

Egy részem el akarja mondani neki az igazat, hogy megfenyegette a gyerekeinket és legalább figyelmeztetni, hogy ha másért nem is, a falka érdekében óvatosan legyen vele.

"Mi?" – kérdezi Valerie, és tágra nyílt szemekkel mered rám.

Felnézek rá. – Hmm?

– Azt mondtad, hogy terhes… ezt mondta? James nem említett semmit… Úgy értem, még ha nagyon korai állapotról lenne is szó, Sebastian elmondaná neki.

Összevonom a szemöldököm; Milyen korai állapot?

– Valerie, négy hónapja terhes volt… Tudom, hogy nem lehet túl sok mindent elmondani a ruhájából…

Valerie gúnyolódik.

" Hogy mi? Az a kurva minden átkozott nap testhez simuló ruhát hord. Hidd el, ő nem terhes. Ráadásul ivott, amikor ideértünk!”

A szívem kihagy egy ütemet, ahogy döbbenten bámulok rá.

Hazudott nekem.

– Ó… meg fogom ölni azt a szukát. Valerie megfordul, én pedig megragadom a csuklóját, és megrázom a fejem.

„Nem… hagyd. Valószínűleg bántani akart… függetlenül attól, hogy … még mindig ő az, akit választott.” – válaszolom, most még jobban féltve a gyerekeimet.

Lenézek az ellenszeres fiolára, amit elrejtettem a ruhám alatt. Meg kell erősödnöm. Vissza kell térnem  önmagamhoz, hogy megvédhessem a gyermekeimet.

– El kell mondanunk Sebastiannak, hogy az a hülye picsa hazudik!

Összeráncolom a homlokomat. Elgondolkodtat… Miről hazudott még? Az emberrablásról? És ki tudja mit mondott még Sebastiannak?

Valaki, aki megfenyeget egy meg nem született babát és hazudik arról, hogy terhes, nem lehet Luna. A falka nem ezt érdemli.

Bár én már nem vagyok a falka tagja, még mindig aggódom miattuk.

Megbeszéltük Valerie-vel, hogy külön időpontban hagyjuk el a mosdót.

Én indulok el előbb és majdnem beleütközöm Axelbe, aki kint várakozik a falnak dőlve.

A szívem dobog. Nem vettem észre őt. Ott áll, keresztbe font karokkal és halványan elmosolyodik, szemei rám merednek, és a ruhám sötétebb foltjára néz, ahová az ital kifolyt.

– Hoztam neked egy ruhát, úgyhogy átöltözhetsz – mondja jobbra intve. Ahogy megfordulok egy nőt látok, aki ruhatáskát tart kezében.

Nem engedi, hogy ilyen gyorsan elmenjek…

„Köszönöm” – válaszolom, tudván, hogy nem utasíthatom el. A dolgok már így is eléggé gyanússá váltak.

Elveszem a nőtől a barack színű ruhát.

– Nagyon szívesen, erre jöjjön asszonyom. - Int, hogy kövessem és az egyik oldalsó szobába vezet átöltözni.

Miután átöltöztem, felveszem az elefántcsont színű magassarkú cipőt és a maszkot, mielőtt visszamennék oda, ahol Axel még mindig vár rám.