❤️🎼 Beléd esve,belém szeretve ❤️🎼 /Hyunjin ff/

11.rész

*Hyunjin szemszöge*

A fél napot végig aludta szinte a gyógyszerek miatt, nem mondom néha megijedtem hogy kap-e levegőt egyáltalán. 10 óra volt amikor mocorogni kezdett és óvatosan nyitotta ki a szemét.

-Hány óra van? - kérdezte rekedten,majd segítettem neki felülni óvatosan.

-10 óra múlt. - ültem mellé. - Szükséged van valamire?

-Étel kellene. - jelzett ekkor a korgó gyomra.

-Yongbok és Minho csináltak neked levest, segítek enni. - vettem a kezembe a még langyos levest és etetni kezdtem a barátnőmet. - Csak lassan.

-Köszi. -mosolyodott el fáradtan.

-Majd ha végeztél megmérjük a lázad. - szóltam rá, amire csak bólintott.

-Hádész? - kereste a kutyáját.

-Harin-nal van lent a nappaliba, nem rég ment le hozzá. Ő is picit rosszul érzi magát a baba miatt.

-Most... minden... az ő nyakába... szakad.. - préselte ki magából a szavakat. A szívembe hatalmas fájdalmat éreztem hogy ennyire szenvedni látom azt a nőt akit szeretek.

-Amikor tudok, jövök hozzád ha kell mindennap. - tettem le az üres tányért, majd a szekrényen lévő lázmérőért nyúltam. - Finoman; ááá.. - nyitotta ki a száját, majd vártunk a csipogásig. - 38. - vettem elő a gyógyszereket amiket Harin szigorúan rám bízott most. - Vedd be ezeket. - adtam oda a pohár vizet, szépen sorjában be is vette a gyógyszert.

-Miért, maradtál... velem... ha tudod jól... hogy te is... elkaphatod? - feküdt vissza az ágyra.

-Megígértem, nem hagylak egyedül itt leszek bármi történjen. - fogtam meg a kezét. - Nem sokára megyek én is vissza a többiekhez, de még itt leszek míg el nem alszol.

-Szeretlek. - suttogta,válaszul csak kéz csókot adtam neki és türelmes vártam amíg a légzése egyenletes lesz. Amikor láttam, hogy egyenletes a levegő vétele óvatosan megpusziltam a fejé, betakartam és elindultam le az üres tányérral a konyhába.

-Felkelt? - kérdezte Harin.

-Igen evett is nehezen, meg be vette a gyógyszereit. - mosolyodtam el egy picit.

-Ne aggódj, vigyázok rá míg meg nem gyógyul.

-Köszönöm Harin...Én megyek, holnap munka után beugrok, valami van hívj fel kérlek.

-Rendben, jó éjszakát Hyunjin. - búcsúzott el, majd én is össze szedve a cuccaimat elindultam a szállásra az útközben szerzett taxival.

*Másnap reggel: Yumi szemszöge*

Hozzám képest Szörnyella is szebben néz ki,ahogy a szobám tükrébe bele néztem. A lehető leglassabb és finomabb mozdulatokkal ültem fel,hogy igyak vagy minimum 3 pohár vizet úgy ki voltam száradva.Persze,miért is ne a torkom is beszart így örültem hogy nyelni tudok,arról nem beszélve az orrom teljesen be volt dugulva a mellkasom meg szét akart szakadni.Az már csak hab volt a tortán, hogy úgy levert a víz csavarni lehetett mindenből a vizet.Megpróbálva,felkelni az ágyból elindultam a zuhanyzó felé,hogy vegyek egy zuhanyt ami lajhár lassúsággal de ment is.Az már másik kérdés volt; hogy annyira szédültem majd elájultam vagy orra estem a saját lábamba.Kinyitottam kicsit az ablakom,miután a lehető legvastagabb ruháimba felöltöztem levánszorogtam a konyhába egy teát csinálni és a gyógyszereim be venni.Keserű egy szar ízük van,de ha egyszer kell akkor kell.