❤️🎼 Beléd esve,belém szeretve ❤️🎼 /Hyunjin ff/

1.rész

Mint mindennapom ez a napom is átlagosan indult... Indult volna, ha nem látom épp a fiúk menedzserét dühös léptekkel az iroda felé trappolni. Mélyet sóhajtva mentem a táncterem felé ahol a fiúk kimerülten ültek a földön.

- Mit csináltatok már megint? - vontam fel érdeklődve a szemöldököm.

- Yumi!- üdvözöltek nagy vidám a Stray Kids-esek.

- Fiúk! - szóltam rájuk erélyesebben, mire Bangchan megszólalt:

- Hyunjin és Minho beszóltak neki ismét.

- Elegünk volt belőle! - fakadt ki Jisung is.

-Folyton hajt minket mint a barmokat, pihenés nélkül! - szállt be a panasz áradatba Jeongin.

- Arról már ne is beszéljünk, amikor egyenesen analfabéták vagyunk számára. - folytatta Hyunjin.

- Srácok, ebben a hónapban ő volt a 6. menedzseretek! Nem gondoljátok, hogy ebből baj lesz? - ültem le hozzájuk. A nevem Yumi Suzuki és jelenleg a JYP Entertainment dolgozom mint a fiúk menedzser segédje és mellette a legjobb barátjuk is.

- Jobban örülnénk, neked Yumi . - cukiskodott Seungmin.

- Tudjátok, hogy ez nem így megy! - néztem rájuk. Sajnáltam őket nagyon is, hiszen mindenki tökéletes teljesítményt vár el tőlük, de senki nem veszi őket ember számba rajtam kívül. - Megnézem, mi a helyzet Mr. Méregzsákkal, addig tartsatok szünetet . - álltam fel.

- Siess vissza anyu!- kiabált utánam Hyunjin, mire hátra se fordulva bemutattam neki. Az ember azt gondolná róluk szemtelenek és tiszteletlenek, de igazából; jó szívük van, rendesek, aranyosak és udvariasak.Oda érve az vezérigazgató ajtójához óvatosan bekopogtam, a "jöhet"- után beléptem.

- Igazgató úr. - hajoltam meg udvariasan.-Uram.

- Jó is hogy jössz Yumi. - lett hirtelen jobb kedve.- Gyors is leszek; a fiúkat innentől fogva a gondjaidra bízom! - tért is a lényegre, ami annyira meglepett, hogy levegőt is elfelejtettem venni.

-Kíváncsi leszek hogy teljesít kisasszony. - vigyorodott el gúnyosan a volt menedzser.

- Köszönöm... Nagy megtiszteltetés Jung úr. - figyelmen kívül hagyva az iménti mondatott, mosolyogva hajoltam meg. - De, mit óhajt cserébe? - komorodtam el, mert tudtam ez nem véletlen.

-A fiúknak ezt az évet megadom, hogy megjavuljanak általad, ha ez nem jön össze repülnek.

- Megígérem, azon legyek hogy a fiúk helyre jöjjenek uram. - hajoltam meg újra, majd rá néztem a volt menedzserre. - Azért, mert nő vagyok még igenis megállom a helyem. - s azzal ott is hagytam őket és vissza siettem a fiúkhoz.

- Na, hogy ment? - jött a kórus kérdés.

- Elértétek amit akartatok, teljesült a kívánságotok. - néztem rájuk picit mérgesen de boldogan. - A menedzseretek lettem.... hivatalosan is. - újságoltam el nekik az öröm hírt mire mindenki a nyakamba borult így a földön kötöttünk ki.