Kiscsibe - HyunLix

14. Ember tervez, Isten... csessze meg!

Az ember lánya mindenhogy elképzeli a születésnapját, de így biztosan nem: suli, sérülés, kórház, majd egy mindent elsöprő elismerés.

Apa meleg.

Trixie hatalmasra nyílt szemekkel nézi az elég tárult jelenetet: Apa, aki nem mellékesen nem is olyan régen még szó szerint élet és halál között lebegett, akit ma leszúrtak és ő már csak egy fehér lepellel letakarva látta újra, most nagyon is eleven és egy férfival csókolózik.

Hát teljesen megbolondult a világ? Egyetlen nap alatt képes minden a feje tetejére állni?

Nem mintha baja lenne a melegekkel... De azért na, annak a bizonyosnak is van ám vége! Az ő csodálatos apukája egyszerűen NEM lehet meleg. Sem biszex. Vagy bármi, ami akárcsak egy kicsit is megkérdőjelezné, hogy neki az édesanyja lenne az egyetlen.

Jó, persze mindig is tudta, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor az ő csodaszép apukája egy hozzá hasonlóan gyönyörű nőt fog hazavinni. Mert Apa hiába tagadja, igenis sokkal inkább szép, mint jóképű. Mindig úgy képzelte el a leendő anyukáját, mint valami királynőt, de minimum hercegnőt. Mert azért valljuk be, a királynő az ő igazi anyukája, akire annyira hasonlít. És Apa mindig azt mondta, hogy ő a legszebb a világon.

Hitt neki.

Ahogy azt is elhitte neki, hogy mindennél jobban szerette az anyukáját, akinél csak őt, az ő egyetlen kislányát szereti jobban.

És most ez. Egy férfival smárol! Hát az esze megáll, de menten.

- Khm - hívja fel magára a figyelmet, mikor végre kitör a maga meglepettségéből és ezt az érzést, ami mindent egy pillanat alatt furcsává tesz, egy sokkal ismerősebb váltja fel. Méghozzá a harag.

Hát bassza meg, ez nagyon nincs rendjén!

- Ó, Kicsim, felébredtél? - mosolyog rá Apa. Arcán látszik, hogy megviselték a nap történései. Ahogy egy eddig számára szinte ismeretlen nyugalom és öröm is.

Miért nem volt ilyen boldog csak vele? Tényleg erre a férfira van szüksége hozzá? Egy FÉRFIRA?!

- Ühüm - bólint duzzogva. De ahogy Apa szemébe néz, a haragot szépen lassan felcseréli a nap folyamán elnyomott vagy felgyülemlett érzelmeinek idegőrlő katyvasza, melyek most egy pillanat alatt veszik át a szíve és lelke felett a hatalmat. A megbántottságtól mélyen ráncolt homloka kisimul, szája lekonyul, orra bedugul és szemeiből máris kisebb folyóként távoznak a félelem, a fájdalom, a keserűség és a megkönnyebbülés könnyei.

Hiszen Apa életben van! Nem halt meg! Meg fog gyógyulni!

Soha többet nem akarja átélni azt, amikor leállt a szíve és az orvosok, minden ellenállása ellenére kituszkolták őt a szobából. Ha nem sírt volna olyan keservesen, hogy már levegőt sem tudott venni, valószínűleg vissza se engedték volna hozzá, amikor már stabil volt az állapota.

- Jajj, Kiscsibe, ne sírj! - nyúl érte mosolyogva, vigasztalóan, mégis óvatosan Felix.

- Apa! - zokog fel, ahogy a férfi magához öleli. Ő pedig szorosan megmarkolja a felsőjét és úgy bújik hozzá. - Nem akarom ezt még egyszer! Úgy féltem! - panaszolja.

És Felix arcán még nagyobb lesz a mosoly. Ahogy az ágy végében álló másik hat arcán is. Mind egyre gondolnak: Hyunjin és Trixie, ha akarnák sem tudnák letagadni egymást.

Már csak a kislánynak kell elmondani az igazat a férfiról.

- Most már jobb? - tolja el egy kicsit magától, amikor végre elcsendesül a sírása. Trixie pedig nagyokat szipogva, a szemeit és az orrát törölgetve bólint. Tényleg jobb egy kicsit, minden negatív érzése távozott, most már nyugodtabb is. - Na, jól van akkor - ad egy puszit a homlokára. - Emlékszel rájuk? Még Ausztráliában voltak nálunk pár napot, mielőtt ideköltöztünk volna - mutat fejével a hét vendégre, mire ő is végre jól megnézi magának őket. Valóban ismerősek, de ha megkergetik sem fog eszébe jutni a nevük. Viszont amikor azt a férfit nézi meg, akivel Apa csókolózott, egyszerre többféle érzelem is elárasztja. Csalódás, mert így kell megtudnia, hogy Apa meleg. Féltékenység, mert ő volt az első, aki láthatta a mai nap után. És színtiszta döbbenet. Az a férfi teljesen úgy néz ki, mint ő. Mintha tükörbe nézett volna. És Apa mindig azt mondta, hogy Anyára hasonlít. Ki ez a férfi? Anya testvére? Igen, biztosan. De akkor Apa miért csókolózott vele?