Kiscsibe - HyunLix

12. Az élet kegyetlen, de nincs kőből

- Feltehetőleg egy őrült rajongója állhatott rajta bosszút.

Vivien, vagy Trixie, ebben a pillanatban már ő sem tudja, miként kéne hívnia magát, totál lefagy a hírt hallva.

Megtalálták őket.

Édesapja ettől félt a legjobban, emiatt kellett elhagyniuk Ausztráliát is.

Bár azt, hogy miért kellett menekülniük, azt sosem tudta. És ezt az őrült rajongót meg pláne nem érti.

- Zaklatták? Vagy milyen őrült rajongó? Apa férfi! Nem a nőknek szokott titkos hódolójuk lenni? - kérdezi zaklatottan. Válaszokat akar, közben mégis világgá szaladna. Nem, egyenesen Apához akar menni. Most!

- Vivien...

- Trixie! Hagyjuk a Vivient, már úgy is tudják! - vág a szavába hisztisen.

- Rendben. Akkor Trixie - bólint. - Édesapádat nem szerelmi féltésből támadták meg. Valószínűleg egy régi rajongója lehetett, aki haragudott rá, amiért 13 éve visszavonult.

- Visszavonult? Honnan? 8 évvel ezelőttig egy kis ausztrál faluban éltünk. Mégis honnan vonult volna vissza? - akad ki mégjobban. De még a közelgő pánik ellenére is kezdi összekapcsolni a múlttal a most elhangzottokat. Hát ezért jöttek ide és ezért kellett új név!

Mégis mit csináltál Apa?

- Lee Felix 13 évvel ezelőttig a Stray Kids nevű k-pop banda tagja volt. Majd betegségre hivatkozva visszavonult és azóta senki nem tudta, hogy merre van.

Stray Kids. Mintha már hallotta volna. Ez a két aprócska és ártatlan szó most ismeretlen ismerősként nyomja a mellkasát. Külön-külön biztosan nincs különösebb jelentőségük, de így együtt, még ha most nem is emlékszik rá, tudja, hogy nagy befolyással van az életére.

És fogalma sincs honnan, de tudja, hogy Apa nem beteg. Hiszen mikor még Ausztráliában voltak, amikor az a sok bácsi eljött hozzájuk, megígérte, hogy nem igaz.

A sok bácsi! Hát persze! Hogy is hívták őket? Biztos közük van nekik is hozzá, hiszen emlékszik, ők emlegették ezt a két szót! Akkor még abszolút nem szentelt neki komolyabb figyelmet, hiszen fogalma sem volt róla, hogy miről beszélnek. Most mégis, kiderül, hogy emiatt tartanak itt. Ráadásul egy k-pop banda!

Apa miért nem meséltél róla sosem, hogy ilyen király dologban volt részed? Mi történt, hogy titkolnod kellett és menekülnünk?

- Apához akarok menni! - ejti ki ajkai között már-már sírva. Nem akar többet a Stray Kidsről és őrült rajongókról hallani, csak Apát akarja.

- Sajnálom kicsim... - hallja meg a kedves rendőrnő hangját, mire érzi, hogy a pánik nem csak közeleg, de hatalmába is keríti.

Nem!

**

Hyunjin kezei megállás nélkül remegnek. Fogalma sincs, hogy a máris jelentkező elvonási tünetek miatt vagy a hír az oka, amit reggel a többiek hoztak.

Még mindig nem tudja elhinni, hogy mi történt! Egyáltalán hogy találta meg őt az az állat? És miért kellett leszúrnia? Miért?!

- A kurva életbe! - kiált fel, mikor remegő keze miatt egyszerűen képtelen összezipzározni a bőröndjét. Folyton folyvást kicsúszik a kezéből az aprócska fém, ami már most értékes másodperceket rabolt az életéből. Pedig sietne! Nincs ideje ilyen hülyeségekre! - A picsába már! - rúg bele tehetetlenségében a fémdobozba, ami így elborul és a ruhái is kiesnek belőle, szana-széjjel a földön elterülve lelnek nyugalomra. És még a lábujjai is elviselhetetlen fájdalommal tudatják vele, hogy nem volt éppen jó ötlet ezt tennie.