Kiscsibe - HyunLix

11. A sors attól sors, hogy nem magunk választjuk

Liam és Vivien számára ez a nap is pont ugyanúgy indult, mint minden reggel:

Liam még mindig nem tudott hozzászokni a koránkeléshez, mégis, a mai napig minden egyes reggel ő ébreszti egyszem gyermekét, aki bár már képes lenne magától is felkelni, ezt a szokásukat nem hagyja el.

Vivien sokkal könnyebben ébred, mint szülője, sőt, általában már azelőtt fenn van, hogy hallaná, ahogy a férfi még félig alva becsoszog a szobájába. Nagy lány már, fel tudna kelni magától is, de apja szereti ezeket a kis rituálékat, így nincs szíve elmondani neki a valóságot. Így hát már előre készülve próbál nem mosolyogni, hiszen tudja, ha elég ideig kelleti magát, akár egy jó hangulatú játék is kerekedhet ebből.

Liam először óvatos, pihe puszikkal próbálja felkelteni lányát, de az egy apró grimaszon túl nem reagál, így taktikát vált.

- Kiscsibe, ébresztő - suttogja, miközben az arcát simogatja. Még egészen pici volt, amikor ezt a becenevet adta neki, de mai napig használatban maradt. Igazából csak ez maradt örök, minden más változott az évek során. - Viv, hasadra süt a nap - cirógatja meg az oldalát is, ami egy aprócska kuncogást vált ki szegény szerencsétlen párából, akit orvul ki akarnak rángatni a meleg ágyikójából. - Ó, szóval így játszunk! - kacag fel Liam és egy pillanat múlva, kegyelmet nem ismerve csiklandozza meg a kis simlist.

- Neeheeeheeee! - kiált fel nevetve és testét minden irányban kitekerve próbál menekülni, de apja erős kezei közül még 12 évesen sem tud menekülni. Na nem mintha annyira nagyon komolyan szeretne.

- No, szülinapos, ha már így átvertél, megint - jegyzi meg szemrehányóan -, pattanj ki az ágyból, vár az iskola - kapja ki könnyedén az ágyból.

- De Apaaa, nem akarok iskolába menni. Nem lehetne, csak egy napra, csak mára kihagynom? Szülinapom vaaan! - néz rá hatalmas boci szemekkel, amiknek egyszerűen nem lehet ellenállni. Kár, hogy Liam az elmúlt 12 évben már megedződött, így nincsenek ilyen problémái.

- Szép próbálkozás, de nem - koppint az orrára nevetve. - Sipirc készülődni, aztán délután indulunk is, megünnepeljük a szülinapodat - tesz hessegető mozdulatokat a kezével, ezzel is nyomatékosítva a mondandóját. - Ma hamar végzek, kettőtől a tiéd vagyok. A kapuban várlak majd és utána miénk az egész hétvége - mosolyog rá minden szeretetével.

Vivien pedig a sorsába beletörődve kezd el készülődni.

Január 21-e van, ma tölti a 12. születésnapját. Ekkortájt mindig számot vet magában mind az elmúlt egy évvel, mind az eddigi életével kapcsolatosan. És ilyenkor mindig eszébe jut a gyerekkora is. Igaz, már alig emlékszik valamire, de 8 évvel ezelőtt még Lee Beatrixnek hívták, de mindenki csak Trixie-nek szólította. Szerette ezt a nevet. És Ausztráliát is. Aztán egy este apukája egy idegen férfival ment haza. Másnap pedig még jöttek néhányan. Emlékszik rá, hogy pár napig maradtak csupán, de jól szórakoztak. Egész megszerette őket.

Viszont ekkor egyszerre a feje tetejére állt a világ és fenekestől felfordult az élete: egyik reggel egy repülőtéren ébredt, ahol Apa elmondta neki, hogy ezentúl máshol fognak élni és új nevet kell választania. Abszolút nem értett semmit, de akkor játéknak hitte, így meg sem fordult a fejében, hogy ez végleges lenne. Ettől függetlenül nagyon komolyan vette ezt a kérdést és amíg Apa azt nem mondta neki, hogy megérkeztek, ami egyébként számára már-már napoknak tűnt, szerinte az összes létező női, férfi és állatnevet felsorolta, amivel a végére már valószínűleg az idegeire ment.

Végül az utcán sétálva hallotta meg a "Vivien" nevet. Emlékszik, szinte eufórikus érzés szállta meg a lelkét és tudta, megtalálta. Olyan komolyan, olyan felnőttesen hangzott, ő pedig már szinte 5 éves nagylány volt, így nem is volt kérdés, ezt a nevet választja magának. Így született meg Vivien Brown, aki Liam Brown lánya.