A Véreb Macskája 3. (18+) 2. Riovaggio Story 3/3

12. A Kölyök, a Pöttöm és a Párduc

Natali végzett a pszichológusnál. Majd két órát bent ült és úgy érezte minden csak üres beszélgetés volt, hogy semmi haszna nem lesz a rengeteg hipotézisnek, találgatásnak és megállapításnak, hogy mennyi traumán van már túl. Az anyja és az apja amilyen példát mutattak neki, hát nem csodálta, hogy így elvolt cseszve. Balázs végig bent ült vele és kibírta egyetlen szó nélkül a szoba sarkában, de maga is csendes volt. Olyan nagyon sok dologról kellett volna beszélniük, de Natali jól tudta mind a ketten aggódtak a diagnózis miatt. A harmadik Natali talán már régebb óta létezik, mint ahogy a Pöttömről tudnának. Most pedig Princeton felé mennek.

Natali nem tudta mire vélni ezt az egészet. Az anyjával annyi mindent tisztáztak arról, hogy Viktor hogyan kezelte őket. Hogy az anya szemét volt, szolga a birtokon, míg Natali hercegnőként kezelte a férfi, és ennek ellenére mégsem védte. Ellenkezőleg, a véres intelmeit nem messze tőle intézte, és amikor megpillantotta az első kivégzést, ahhoz sem fűzött hozzá az anyja sokat, csak annyit, amit az apja mondott az emlékében, hogy a férfi megpróbálta kiszabadítani őket. Natali pedig úgy érezte... sőt... valahonnan tudta, hogy hazudnak.

– Persze, hogy hazudnak!

Natali kezéből kiesett a telefon, a lélegzet elhagyta a testét, és úgy érezte nem akar újat venni magához. Nem akar többé lélegezni. Nem akar többé élni.

Blaze keze fogta meg a kezét és kulcsolta össze vele össze az ujjait. Natali pedig elhúzta a kezét és az ajtóhoz simult. Blazenek erre az volt a reakciója, hogy bekapcsolta a központi zárat a kocsiban. Aztán megköszörülte a torkát.

– Apám kedves ember volt. Sosem hibáztatott semmiért. Egyedül nevelt, nem tartotta a kapcsolatát a bátjyával, az anyját, a nagyanyámat is csak egyszer láttam. Alig emlékszem már rá...

Natali megfordult. A férfi sápadt volt az arca feszült és egy pillanatra elkapta a tekintetét majd vissza fordult.

– Zugivó volt, mezőgazdaságban dolgozott. De... kedves volt. Sosem ütött.

Natali érezte, hogy Balázs ezzel akar segíteni, hogy beszél végre magáról. És... úgy érezte melegség tölti el a mellkasát. Oldódott a félelem és a gyűlölet, a feszültség. Felült lassan és az ölébe helyezte a kezeit. Bólintott, hogy folytathatja és várt.

– Vad kölyök voltam mindig is... inkább kint voltam, mint bent... nem volt saját házunk. Egy kis tanyán laktunk cserébe, hogy gondoztuk az állatokat.

A férfi hangja elcsuklott és halkan sírni kezdett. Remegtek a kezei.

– Minden állattal végeznem kellett, amikor elmentem érte, hogy megöljem. Mindent fel kellett gyújtanom, Natali.

A férfi zokogott és Natali akaratlanul hozzá simult. A férfi pedig remegve magához húzta és a fejét csókolgatta.

– Annyira gyűlöltem, amikor visszatértem hozzá... amiért anyámnak adott! Pedig csak egy szerencsétlen jószívű barom volt! Azt hitte jobb sorom lesz Angliában!

Natali bele kapaszkodott a férfi pólóba.

– Elég ennyi – csókolgatta az oldalát.

Blaze pedig még sokáig sírt miatta, amiért meg kellett ölnie az apját, akit a jelek szerint nagyon is szeretett.

Akkor csendesült el és tért vissza a valóságba, amikor elhajtottak Princeton táblája mellett. Szép lassan megálltak a ház előtt, ahol minden elkezdődött. Natali nézte a férfi egyetlen saját ingatlanját és vágyakozni kezdett az új New Yorki otthonuk után. De csak sóhajtani tudott. Már azt sem tudta biztosan, hogy lesz-e jövője.