Elcseszettből tökéletes... vagy mégsem

Chapter 5.

Nem nagyon foglalkoztam velük. Többször is kérdezgettek tőlem, de vagy bólogattam vagy hümmögtem csak. Nem akartam foglalkozni velük, de  azt már nem bírtam figyelmen kívül hagyni, amikor a bal oldalamnál ülő szőke- aki azt hiszi magáról, hogy ő a világ közepe- elkezdte piszkálni a kezemet. Ezt egy ideig bírtam, de közben próbáltam elterelni erről a figyelmemet azzal, hogy Dia mondanivalójára igyekszek figyelni. Egy kis idő múlva abbahagyta. Kezdtem örülni és mosolyogtam ott magamnak a nagy semmin. De nem telt bele egy percbe és megéreztem a kezét a combomon. Először próbáltam ugyan azt az elvet követni, mint az előbb, de nem sikerült. Egyre jobban éreztem, hogy dühösebb leszek és nem sokkal már nem bírtam. El löktem magamról a kezét, hátratoltam a széket felálltam és felé fordultam.
-Belenyugodtam abba, hogy veletek kell most itt lennem, de azt már nem fogom eltűrni, hogy a lábamat fogdosd!-kezdtem el vele ordibálni.
Nem vártam meg mit fog hozzá szólni, csak azzal foglalkozok, hogy minél előbb felérjek a szobámba.
Ezt azért már túlzásnak tartottam és nem hagyhattam szó nélkül. Lehet, hogy most ezzel csesztem el mindent, de nem nagyon érdekel. Ő cseszte el magának. Vagy is én... mert én nem szóltam neki hamarabb.
Szó szerint berontottam a szobámba. Ha ideges vagyok sajnos nekem is megvan az a szokásom mint általában a legtöbb embernek... Nem tudom hogyan keveredtem el idáig, de sikerült. Ugye mindig én voltam a jó kislány, akiről senki nem  mondaná meg, hogy minden szarba bele tud keveredni.
Odamegyek az ágyhoz és a táskámból előhalászom a kis dobozt. Nem érdekel, hogy bárki bejöhet, nekem most nagyon le kell nyugodnom, mert ha nem akkor tuti nekimegyek még ma az egyiknek. És annak nem kenne jó vége... Kinyitom az erkély ajtót és kimegyek. Kint már sötét van, erre jó, hogy rá jövök. Kiveszek a dobozból egy szálat és az öngyújtómat. Beveszem a számba és meggyújtom. Az első szívás után kiveszem a számból és elpattintom a benne lévő ki ízesített gömböcskét. Újra a számba veszem és egy jó mélyet szívok bele. Tudom, hogy ezzel csak kárt teszek magamnak, de most nem arra gondolok, hogy a nikotin szétárad a testemben, hanem arra, hogy az erdei gyümölcs ízét érzem. A nekem "tökéletes" pillanatot, az zavarja meg, hogy érzem valaki áll mögöttem.
-Mért kell még itt is csesztetni...?-kérdezem suttogva, de még így is érezhető az idegesség a hangomban.
Nem válaszol az illető, csak oda jön mellém. Először nem akarok rá nézni se, mert ha James az, akkor tuti végem és ugyan ez a helyzet ha Diana az. Bár ha a másik négyből valamelyik, akkor viszont nem érdekel...
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire káros szenvedélyed is van. -mondta és érezhető volt a hangján, hogy mosolyog.
-Nem gondoltam volna, hogy ennyire szerencsétlen vagy és ide jössz.-vágtam rá azonnal.
Nem mondott semmit, csak leült a mellette lévő székre. Bele szívtam egy utolsót és eloltottam a cigimet. Megszokásból csak úgy eldobtam az utca felé és utána leültem a vele szemben lévő székre. Felé fordultam és akkor vettem észre, hogy a barna göndör hajú fiú ül előttem.
-Ez nem szép dolog!-kezdi felháborodottan.
-Micsoda?-vissza kérdezek flegmán.
-Hogy csak így el hajítod azt a szart.
Csak megforgatom a szememet és kényelmesen elhelyezkedek a széken. Nem szólunk egymáshoz egy ideig. De aztán ő töri meg a nekem nem, de neki lehet, hogy kínos csendet.
-Jó! Kezdjük ellőről. Az én nevem Ashton Irwin, és előre is bocsánatot kérek, hogy azokkal a barmokkal találkoznod kellet.-kezdte mondani vidáman.
Ismét csak megforgattam a szememet, de azért egy picit elmosolyodtam, mire ő is.
Lehet, hogy ő más mint azok de még nem tudhatom. De egyáltalán tudni szeretném én azt?

Sziasztok! Tudom, hogy rövid, de most ennyi sikerült. Megpróbálom minél hamarabb hozni a részeket! És köszönöm mind azoknak akik olvassák ezt furaságot, amit csak azért kezdtem el írni, hogy ha van valami velem akkor tudjak hova menekülni. Szóval köszönök mindent!