Elcseszettből tökéletes... vagy mégsem

Chapter 2.

Nem tudom tegnap este mikor is aludhattam el, de ma egy éppen naposabb Londoni reggelre ébredtem. Már nagyon régen volt olyan, amikor mosolyogva ébredtem. Ez lesz az a nap amikor végre mindent újra kezdhetek.
Nehezen, de kikászálódok a pihe puha ágyból-ami olyan kényelmes, hogy végre nem fáj semmim- és elindulok lefelé. Még csak a lépcső közepén állok, de már most érzem a finom reggeli illatát. Egy kicsit megsokszorozom lépteimet és a konyhába megyek. A konyhába vezető út a nappalin át vezet, ahol James éppen a laptopjával van elfoglalva.
-Jó reggelt!-mondom neki vidáman.
Egy kicsit megijed, de rám néz egy óriási nagy mosollyal az arcán, ami éppen nagyon jól esik. Ez a nap eddig tényleg tökéletes.
-Neked is kincsem.-mondja boldogan, mire én csak egy fura fejet vágok és inkább elindulok a konyha felé.
A konyhába beérve megtalálom Dianát, aki nagyon koncentrálva nézeget egy serpenyőt.
-Meg evett valamit, vagy csak úgy meg akarsz vele ölni valakit?-szólalok meg vidáman, aminek a következménye az lesz, hogy egy kicsit megugrik, de mire felfogja a kérdésemet elneveti magát.
-Nem, csak nem akarja azt, amit én!-mondja nevetve és megpróbálkozik vele újra-amúgy nyugodtan egyél, itt vannak a készek.-mutat az asztal felé.
Odamegyek és leülök. Az egész asztal tele van mindenféle finomságokkal, de egy dolog nagyon is szemet szúrt, ami nem tartozik egy átlag angol reggelihez.
-Van itt angol reggeli tea, mindenféle zöldség, égett pirítós, de amerikai palacsinta minek? Az ahogy én ismerem nem egy tipikus angol reggelinek számít. Vagy igen?-kérdezem tőle viccesen.
-Inkább egyél és ne beszélj, mert mennünk kell vásárolni.-mondja és ő is leül mellém.
Egyből a palacsinta után nyúlok. Ha már ott van, akkor az enyém. Ő is ugyan úgy kilóg ott az ételek közül, mint én innen, ezért is leszünk mi jó párosítás.
Lassan ettem, nem akartam sietni, mert semmi kedvem nincsen vásárolni. De Dianaért megteszem. Evés közben, mindig éreztem magamon a pillantásait. Nagyon látszik rajta, hogy kíváncsi mennyire ízlik nekem, de ezt láthatta, mivel egy jó pár darabot eltüntettem. Hirtelen egy igen csak jó zene hallatszik be a konyhába, amin meglepődök és kérdőn nézek Dianára, de mire mondhatna valamit már nem is lehet hallani.
-Nyugi, csak James dolgozik.-mondja ismét nagy mosollyal.
Én csak felé fordulok és végre felrakom neki azt a kérdést, amire már nagyon régóta-jó tegnap óta- készülök.
-Bocsi, hogy tőled kérdezem, de mi is neki a munkája?-kicsit félénken és makogva kérdezem meg tőle.
-Lemez kiadónál van. De most menny öltözz át.
Csak bólintok és elindulok fel a szobámba. A nappaliban James ugyan úgy ül mint amikor először eljöttem erre, csak most egy fej hallgató van rajta. Nem nagyon foglalkozok vele, csak megyek föl a szobába vagy is a szobámba.
Egyből az óriási, bár nem lehet szekrénynek mondani, de akkor is az felé veszem az irányt. Tegnap, amikor benéztem láttam egy fekete farmert és egyből azt vettem ki. Egy kicsit még nézegetem a ruhákat és egy sima fehér toppot vettem ki. Gyorsan felvettem őket és bementem a fürdőbe. Fogat mostam és utána elkezdek magamnak valami értelmes fejet varázsolni. Egy kis alapozó, púder, szempillaspirál és szemceruza. Sokáig néztem a szem tust, de inkább nem mert nem tudok vele egyenes vonalat húzni. Egy alkalomra emlékszek, amikor sikerült. Több nem volt. Ezért is inkább visszaraktam a helyére és visszamentem a szekrényemhez. Keresgéltem a cipők között és találtam egy converset. Egy gyönyörű magas szárú szürke converset. Késznek találtam magam és még gyorsan megkerestem a táskám és indultam is le. /ez egy tökéletesen értelmes mondat lett gratulálok magamnak by:én/ Lent egyből megláttam Dianat és már indultunk is vásárolni.