Elcseszettből tökéletes... vagy mégsem

Chapter 8.

Gyorsan kinyitom a szememet és Ashtont látom meg, ahogy a telefonját próbálja takargatni a nap elől. Gyorsan leugrok a kis szikláról és kikapom a kezéből a telefont.
-Ne merd kitörölni!-szól rám picit ijedten.
-Mért ne? Én döntöm el, hogy megmaradhat-e vagy nem, mert rólam készült!-kezdtem el vele veszekedni.
Ashton megforgatta a szemét, de látni lehetett, hogy próbál nem mosolyogni. Szó szerint vissza ugrok a sziklára és végre eljutok odáig, hogy megnézzem a képet. Én is takargatom a telefon kijelzőjét és egy kis idő után sikerül is megnéznem. Pár percig, csak nézem. Be kell vallanom nem is olyan rossz. Már régen lehetett látni engem ennyire önfeledten boldognak. Mintha nem is én lennék. Furán nézek ki világos ruhákban, de nem szörnyűen. Lehet, hogy át kellene szokni ezekre.
-Nem is olyan rossz...-szólalok meg suttogva, mikor észreveszem, hogy mögöttem áll.
Csak egy idióta rossz lányos kuncogást lehet tőle hallani és kiveszi a telefont a kezemből és elrakja a zsebébe, hogy véletlenül se tudjam kitörölni. A válaszom erre ismét, csak egy szemforgatás. Nem várom meg rá a válaszát, csak ugrálok tovább a köveken.
-Vigyázz! Nehogy elcsússz!-szól utánam.
Nem nagyon foglalkoztam vele és mentem tovább. Nem foglalkoztam vele, hogy ott hagyom, csak mentem a saját fejem után. Oldalra nézek és a tenger felőli részen a sziklán észreveszek valamit. Elkezdek arra menni. Mikor már majdnem ott voltam, hirtelen tettem egy rossz lépést és már rettegve vártam, hogy beleessek a jéghideg vízbe. De ehelyett, csak egy erős szorítást éreztem a csuklóm körül és egy pár pillanatba sem telt és már egy erős mellkashoz voltam szorítva. Bele telt pár pillanatba mire fel fogtam mi történt és mi történhetett volna. Hirtelen, csak ezt vettem észre, hogy gyönyörű barna szemeibe bámulok. De teljesen, csak akkor fogtam fel mi is történt, amikor Ashton hátrébb állt és rám nézett, hogy nem-e esett valami bajom.
-Én szóltam!-mondta picit mérgesen, de a meg könnyebülést is lehetett hallani a hangjában.
Csak legyintek egyet és most már óvatosan de odamegyek meg nézni mi is az amit észrevettem. Igen, kíváncsi vagyok! És addig nem nyugszok még meg nem tudom mit is láttam ott. Az előtte lévő sziklára leülök és megnézem mi is az. Ashton is leül mellém és elkezdi nézegetni.
-Most ugye nem mondod, hogy egy nyomorult tengeri csillagért csináltad ezt az egészet?!-kérdezte elég érdekesen, de én csak bólogattam neki-Amúgy meg én azért jöttem ide, hogy szóljak neked, hogy Diana be akar mutatni téged valakinek.
-Már megint?-kérdeztem kicsit hangosabban, mint kéne.
-Nyugi! Tessa nagyon kedves lány.-mondta nagyon lelkesen.
-Akkor mért nem vele foglalkozol?-kérdeztem picit ingerültebben, mint kellene.
Ashton nem mondott semmit, csak nézte, hogy piszkálom azt a szegény tengeri csillagot. Ezt egy pár perc után meguntam és elindultam visszafelé. Út közben megálltam és felvettem a cipőszerűségemet. Ekkor visszanéztem, de Ashton csak ott ült háttal nekem és bámulta a vizet. Nem értem, hogy most mért sértődhetett meg, hisz nekem kéne! Ő jött ide hozzám és ő kezdett el nekem magyarázni. Inkább úgy döntöttem, hogy nem idegesítem fel magam ezen és visszamegyek a házba. Visszafelé még egy kicsit szenvedtem a homokban, de utána már normálisan elértem a házhoz. Észrevettem, hogy a háznak van egy hátsó ajtaja is, ezért ott mentem be. Egyből a nappaliban találtam magam, ahol mindenki ott volt. Csak Dia vett észre és elkezdett mutogatni, hogy mennek oda hozzá. Elindultam felé és, csak akkor néztem szét a helyiségben. A maradék három idióta és egy lány az óriási sarokülőn helyezkedett el, miközben velük szemben James és Diana foglaltak helyet egy - egy fotelban. Mielőtt oda értem volna Dia felállt a fotelból és a lány - vagy is mint kiderült Tessa- is odajött.
-Sarah had mutassam be neked Tessát. Tessa ő itt Sarah.-nagyon ismerős volt nekem, de nem tudtam rájönni honnan.
-Szia! Anyukám már nagyon sokat mesélt rólad, de legfőképpen, hogy milyen gyönyörű vagy és ez igaz is.-kezdett el hadarni, miközben meglelt engem vagy ha lehet így mondani inkább fojtogatott.
-Szia... Ööö... Köszönöm?-először azt sem tudtam mit mondjak, de aztán elkezdtem valamit motyogni.
-Jajjj! Majd elfelejtettem mondani. Ő Emma lánya és ezért tud ennyit rólad. Emma meg kért engem, hogy segítsünk Tessának, gyakorolni a fotózást. Ő is fényképész szeretne lenni mint az édesanyja, és segíteni kellene neki ezt gyakorolni a nyáron és remélem nagyon jó barátnők lesznek, mert így legalább majd iskolakezdéskor lesz egy nagyon jó barátnőd is.-kezdett el hadarni Dia.
Először nem tudtam mire is kér, de aztán rá kellett jönnöm, hogy azt szeretné ha lenne egy barátnőm. Ez mind szép és jó lenne, ha nem közölte volna, hogy nem közölte volna, hogy  egy osztályba fogunk járni... De kibírom! Főleg ha kiderülne, hogy még is olyan jó a kis csaj, mint az anyja, akkor lehet, hogy sikerülne a legnagyobb álmomat is valósítan.
-Ennek nagyon örülök!-szólaltam meg a legkedvesebb hangomon és egy óriási mosoly is volt az arcomon.