Elcseszettből tökéletes... vagy mégsem

Chapter 16.

Csak forgolódtam egész este, ezért egy idő után kijöttem az erkélyre.
Most, hogy mindenki alszik olyan csendes itt minden. Ezt bármikor megtudnám szokni.
- Neked nem aludni kellene? - hallottam meg azt a hangot, amit szerettem volna.
Megfordulok és csak nézem őt.
- Ezt kérdezhetném én is.
Elősször fel sem fogom, hogy válaszolok neki, csak nézem őt.
Egyszerűen mindig eléri, hogy nézzem őt. Ez már nem kicsit, hanem nagyon fura.
- Erre rgyszerű válaszom van. Téged kerestelek.
Hirtelen fel sem tudom fogni mit mond. Pár másodpercig csak nézem, de elindul felém.
- Itt vagyok. Megtaláltál. - mondtam neki magabiztosan - Mért pont engem kerestél?
- Tudom hülyén fog hangzani de... azon gondolkoztam, hogy eljönnél-e velem egy pár napra.
Száz százalék, hogy épen megint idiótán nézek rá. És igazam is van mivel folytatja. 
- Nyugi! Csak azért, mert jobban meg szeretnélek ismerni.
Most már tényleg nem tudok mondani semmit se.
Legbelül tényleg el akarok vele menni, de tudok, amint kiléptek a házból mar balhé lenne belőle.
- Harry...
- Jó! Értem. Ne is kez...
- Végig hallgatnál?
Mikor kérdőn nézett rám folytattam.
- Én szívesen mennék veled, de tudom nagy vita lenne belőle...
- Nyugi. Mindent magamra vállalok, csak gyere kérlek.
Szörnyű, de nem tudok neki ellenállni.
Nagyon nehezen, de bólintok neki egyet.
Egy szó szerint óriási mosollyal ide rohan hozzám és megölel.
- Azért nem kellene megfojtani.
Hirtelen elenged es az az óriási mosoly leva láthatatlan az arcáról.
- Tíz perc múlva találkozzunk a ház előtt.
Még szerettem volna kérdezni tőle pár dolgot, de már sehol sem volt.
Bementem a szobámban és az első táskába ami a kezembe akadt, abba belepakolam szintén azokat a cuccokat, amik a kezembe akadtak.
Mikor remélhetőleg az minden fontosat bepakoltam, az ágyról a telefont felvettem és halkan leosontam. Minden egyes lépésnél rosszul érzem magamat, mert biztos vagyok benne, hogy bármikor lebukhatok.
Bár ezt a gondolkozásomat magam sem értem...
- Azt hittem nem is jössz. - szólalt meg Harry egyből, amint kiléptem az ajtón.
- Inkább haladjunk.
Kiveszi a kezemből a táskámat és bedobja a hátsó ülésre, míg én beülök előre.
Harry is beszáll mellen es mar megyünk is.
Egy kis idő után arra riadok fel, hogy elkezd zizegni a telefonom. Csak aludni akarok tovább, de mivel kiváncsi ember vagyok muszáj megnézném.

Ashton:
Hol vagy???

- Ki az? - fordul felém Harry.
- Ashton...
Látszik rajta h már a név hallatán is rosszul van.
Gondolkozás nélkül odanyúltam a kezéhez és megszorítom. Elösször érzem, hogy el szeretné húzni a kezét, de meggondolja magát és úgy hagyja.
Remélem több lesz ebből.