Elcseszettből tökéletes... vagy mégsem

Chapter 21.

- Sarah! Gyere, most! - mondja és elindul felém.
Harry elém áll és próbálja távol tartani tőlem Ashtont.
- Már megint beleszólsz mindenbe! Mért kell mindent tönkretenned?
És most kezd elegem lenni ebből az egészből. Állandóan csak a veszekedés... Mért nekem kell ezt hallgatni?!
- Nem tudom miért utáljátok egymást ennyire, de már kezdem kibaszottul unni! - ordítottam rájuk.
Harry egy bocsánatkérő pillantással nézett rám, míg Ashtont csak még jobban ideges lett.
- Te unod? Akkor én mit szóljak?!
- Még is mihez?! Te kavarsz be mindig az én életembe! - vágott vissza Harry.
- Most untam meg... - motyogtam.
Felvettem a táskámat az ajtó mellől és ki rohantam a lakásból.
Nem néztem vissza, csal mentem egyenesen előre.
Tényleg meg csak elképzelni se tudom mért csinálja állandóan ezt ez a kéz idióta!
Egy kis ideig még mentem, de a legelső padbal, amit találtam megálltam. A táskám legaljáról előkotortam a cigis dobozt. A dobozból kivettem egy szállat és és a gyújtót.
Most tényleg úgy érezzem, hogy rá kiáll gyújtanom. Most már tényleg nem értek semmit. Most van az a pillanat, amikor azt kívánom, bárcsak ne hívtam volna fel Jamest.
Már eletívtam a felét, mikor elkezdett csörögni a telefonom. Elő szedtem azt is és megnéztem ki hív. James... Már csak ő hiányzott!
- Szia... - vettem fel unottan a telefont.
- Csak szólni akartam, hogy mi elmegyünk és meg szerettem volna azt is kérdezni, hogy lenne-e kedved velünk jönni?- kezdett bele egyből.
- Kivel és hova?
- Messzire csak mi hárman.
Nem tudtam mit válaszolni. Most éppen ebben a pillanatban nagyon is mennek, de lehet megbánnám...
- Megyek... - mondtam, de ben vagyok benne biztos, hogy meghallotta a halk motyogásomat.
- Mindjárt ott vagyok érted.
- Honnan tudod hol vagyok? - kérdeztem vissza egyből.
- Van nyomkövető a telefonodon. - adta meg egyszerűen a magyarázatot - Maradj ott. - és már le is rakta a telefont.
Nem elég, hogy a saját anyám már tönkretett egyszer, még ez a két idióta is megteszi... Szó szerint elcseszettből tökéletesnek indult az egész, de aztán most mégsem az.
Megállt előttem Jamest kocsija. Csak felálltam és elindultam szó nélkül a kocsi felé.
Remélem többé nem látom egyiküket sem. Én itt akarom befejezni ezt az egészet.