Elcseszettből tökéletes... vagy mégsem

Chapter 7.

-Sarah! Ébresztő! Fél óra és indulunk.-kezdett el "felébreszteni" Diana.
Csak nyöszörgök és átfordulok a másik oldalamra.
Egész este azzal voltam elfoglalva, hogy az összes fontos cuccaimat bepakoljam. Ebben csak az volt a baj, hogy a szekrényben lévő legtöbb ruháról azt sem tudtam, hogy mi. De ezért volt jó az egész éjszaka.
-Kapsz két percet, vagy kiöntelek és nem érdekel az egész napos nyafogásod!-látszik, hogy Dia sem egy könnyű eset reggelente.
Nyöszörögve felülök és a lehetőleg aranyosabb mosolyommal nézek rá.
-Így meg fele?-kérdezem gúnnyal a hangomban.
-Igen!-megfordul és felvesz valamit a szekrényről, amit utána rám dob- Ezt vedd fel. Én gyorsan csinálok addig reggelit.
És már rohant is ki a szobámból. Még vagy két percig szenvedhettem, amikor is hallom, hogy zizegni kezd a telefonom.
Ki lehet az?! Mert tudtommal Jamesen és Dián kívül senkinek nincsen meg a telefonszámom.
Oda nyúlok érte és egy jó ideig dermedten bámulom a képernyőt, amikor is Ashton nevét látom meg rajta. Először egyből ki akarom törölni az üzenetet olvasás nélkül, de túl kíváncsi vagyok én ahhoz. Gyorsan megnyitom és elkezdem olvasni azt a pár sort.

Ne haragudj a tegnapiért! Tudom most meg akarsz ölni két dologért is, de lassan találkozunk úgy, hogy kérlek akkor ölj meg!

Puszi Ashton

A kelleténél jóval többször olvastam át. Az érzés, hogy megfogom ölni egyre erősödött bennem. De vissza fogtam magam és még válaszolni se válaszoltam rá, inkább kikelek vagy is ki szenvedem magam sz ágyból és a kezembe veszem azokat a ruhákat amik szó szerint nekem lettek dobva. Először egy fekete fehér nem tudom milyen mintás nadrágot pillantok meg. Én soha az életben nem szerettem az ilyen mintás cuccokat. Vagy egyszínű vagy egyszínű. De most az egyszer kivételt tehetek. Még egy sima fehér toppot és egy nagyon majd nem fehér de azért rózsaszín színű bebújós pulcsit. Gyorsan átöltözök és már rohanok is be a fürdőbe. Egy gyors fogmosás és fésülködés és már rohanhatok is le. A fürdőből kiérve még gyorsan körbenézek, hogy mit hagyok itthon. De semmit nem látok csak a telefonomat, amit felveszek és már rohanok is le. A lépcsőhöz érve picit lassítok de azért sietve megyek a konyha felé. A konyhába beérve James és Dia már javában reggeliznek. Gyorsan és is leülök és elveszek egy szendvicset a tálcáról.
-Nem kell sietned az evéssel, csak szólok, hogy nemsokára megyünk.
Csak bólogatok és eszek tovább. Mire végzek az evéssel addigra ők már mindent beraktak az autóba. És is megyek utánuk és már indultunk is.
Direkt nem kérdeztem rá, hogy a drága négy idiótánkkal ott találkozunk-e vagy mi van, de inkább nem kérdezem, jobb ha nem tudom. Ezért is, hogy eltereljem a figyelmemet elővettem a magammal hozott egyik könyvet, amit a polcon találtam. Már régen el akartam olvasni a Csitt, Csitt-et, ezért is jó, hogy megtaláltam.
Szerencsére gyorsan olvasok és sikerült elolvasni az első részét. Mikor lerakom a könyvet és felnézek egy óriási nagy házat látok meg a tengerpart mellett. Először nem akarok hinni a szememnek. Tuti elaludtam és ez csak egy álom, de amikor le parkolunk a ház előtt rájövök, hogy ez igaz!
-Nem baj ha kimegyek a partra sétálni egy kicsit?-nézek rájuk kérdőn.
-Nyugodtan. De szólj ha vissza jöttél és, akkor megmutatom a szobádat, addig is csinálok valami ebédet, mer ha a fiúk ideérnek tuti mindegyik nyafogni fog, hogy éhes.-kezdte el mondani Dia.
Csak mosolygok egyet és már megyek is a víz felé.
Még szerencse, hogy Dia nekem dobta a pulcsit, mert nélküle fáznék most. És most kell rájönnöm, hogy akármilyen jó idő van a tengerparton mindig fúj a szél. Egy ideig még tudtam menni a kis nem tudom minek nevezni cipőcskémben, de a homokosabb részeken már nem, ezért leveszem és anélkül megyek tovább. Odamegyek a vízhez és belemártom a lábfejemet, de egyből vissza is húzom, mert hideg a víz. Tovább megyek és egy pár sziklánál találom magam. Felmegyek a tetejére és onnan élvezem a jó időt. Még mindig csukva van a szemem, de megfordulok és nyújtózkodom egyet a jó napfürdőben. De hirtelen egy fényképező kattanását hallom meg.