Elcseszettből tökéletes... vagy mégsem

Chapter 17.

- Mit akar? - kérdezi egy kis idő után.
- Hogy hol vagyok... Mit írjak neki?
Felé fordulok, de ő csak az utat nézi.
Látszik rajta, hogy zavarja ez az egész. És ami a legfurább, hogy ez pedig engem zavar...
- Amit szeretnél. Ez nem rám tartozik. - válaszolta halkan.
Csak nagyot sóhajtok és elkezdem írni a választ.

Én:
Nem rád tartozik.

Szerintem ez igaz is. Csak rám tartozik, hogy hol és kivel vagyok.
Nem akarok tovább erre gondolni, ezért csak nézek előre. Picit - jó nagyon - meglepődök, amikor egy épület lehajtójához fordul.
- Most hova megyünk? - kérdezem picit rémülten.
- Nyugi. Csak sétálunk egy picit. - mondta és kiszállt a kocsiból.
Én is kiszálltam és elindultam utána.
Csak követtem őt és beszálltunk egy liftbe. A lift elindult felfelé, a telefonom pedig ép ekkor kezd el zizegni a zsebemben. Elő kínlódom és megnézem.

Ashton:
Mindegy! Csak mond azt, hogy nem vele vagy!

- Megint ő? - kérdezi Harry.
- Meglepődtem volna ha nem... - motyogtam.
- Mit írt?
Nem mondok semmit, csak felé fordítom a telefont.
- Rám céloz, igaz? - kérdezi egy nagy mosollyal az arcán.
- Van más valaki is, akit utál rajtad kívül? - kérdeztem vissza.
- Engem nem utál, hanem meg akar ölni.
Csak megforgatom a szememet és nem tudom mit kellene válaszolnom. Erre most semmi frappánsat nem lehet írni, ezért egy kicsit úgy fordulok, mintha nagyon keresnék valamit és lefotózom Harryt. Szerintem az üzenetre ez egy fantasztikus válasz.
A lift ajtaja kinyílt és megyünk is.
- Hol vagyunk? - kérdezem.
- Csak gyere.
Megfogta a kezemet és elkezdett magaután húzni.
Nem figyelem merre megyünk, csak megyek.
Vagy tíz perce mehetünk már, amikor is ismerős helyre érünk.
- Konolyan? Westminster?
- Gyere. - mondta kedvesen.
Mikor majdnem a hídhoz értünk el kanyarodtunk jobbra. Még mentünk egy keveset és ott is jobbra fordulva bementünk egy épületbe. Már azt hiszem, hogy végre megérkeztünk, de még mindig megy előre. Lemegyünk egy lépcsőn és egy kávézóban találom magam. Leülünk a leghátsó asztalhoz.
- Jól elvan rejtve.
- Ez a legnyugodtabb hely Londonban.
Még akart valamit mondani, de megint zizegett a telefonom.
- Nem tud békén hagyni...? - motyogom mérgesen magam elé, miközben megint előszedem a telefonom.

Ashton:
Ha megbasz és utána otthagy, akkor ne hozzám gyere panaszkodni.

Mi van?