Elcseszettből tökéletes... vagy mégsem

Chapter 12.

- Mért vagy itthon ilyen hamar?-jött oda mellém Dia és szó szerint lerángatta a fejhallgatót a fejemről.

-Ha eddig nem vetted volna észre már vagy egy órája itt vagyok...

-Jó! De bocsi gyorsan itt is takarítok, ha nem zavarna?

Már az elején észrevehető volt, hogy nem kérdésnek szánja. Mint általában mindenre, most is csak mosolyogtam és bólogattam. Nem foglalkoztam a továbbiakban vele. Visszaraktam a fejhallgatót a fejemre és tovább csesztettem a táblagépemet. Egy teljes órán keresztül takarította a nappalit. Nem akartam siettetni, de már nem tudtam hangosabbra állítani a zenét... Ott tartottam, hogy megkérem mennyen máshová takarítani, amikor végre eltűnt. Most volt itt az ideje, hogy eltűnjek. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat és már mentem is fel az emeletre. A ház most a keleténél is csöndesebb volt. Fura ezt bevallani, de egy kicsit hiányzott a zűrzavar... Gyorsan be rontottam a szobámba és nekifutásból ráugrottam az ágyra. Ez egy régi szokásom, és az után, hogy a harmadik ágyamat is így törtem el, még mindig nem tudom abba hagyni. A gondolataimból a lentről hallatszó vihogások szakítottak ki. Először arra gondoltam, hogy a többiek vissza jöttek, de mikor teljesen más hangokat hallottam meg, kíváncsi lettem, hogy kik is lehetnek azok. Nem akartam lemenni, de azt sem akartam, hogy ők rángassanak le. Oké ez még tőlem is fura! Hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan felpattantam az ágyról és kimentem az erkélyre. Mióta itt vagyunk-ez a még már órának se mondható- még nem voltam itt kint.

A kilátás egyszerűen csodálatos volt. Egyszerűen leírhatatlan. Órákig el lehetne nézni.

-Nyugodtan mennyetek fel, csak Sarah van itthon, ha találkoznátok vele, akkor ne lepődjetek meg a modorán. Kell neki idő, hogy feloldódjon.-hallottam meg Dia hangját.

Először nem értettem kinek mondja, de amikor meghallottam a lépcsőn feltrappoló lábak hangját már kezdtem érteni a dolgot. Ők lennének azok, akik később jönnek... Hurrá...!

Nem telt bele sok időbe, mire nyílt a bal oldali erkélyajtó. Nem fordultam hátra, vagy is pontosítanék. Nem mertem megfordulni. Még akkor sem mertem ránézni, amikor megállt mellettem és elkezdte nézni ő is a mesésen gyönyörű tájat.

-Nem gondoltam volna, hogy James-nek van egy lánya.-ezzel akarta elkezdeni a beszélgetést, de látszott rajta, hogy ezt is óvatosan megfogalmazva próbálta mondani azzal a gyönyörű mély rekedt hangjával. Mi van? Ezt én gondoltam?

-Senki sem gondolta...

-Amúgy sajnálom, hogy megzavarom itt a nyugalmas, csöndes délutánodat, csak tudod... a kíváncsiság nagyhatalom...

-Tudom.-válaszoltam vidáman kuncogva.

Jó! Mi a fasz történik velem? Életemben nem kuncogtam még!

-Amúgy Harry vagyok.

-Amúgy mint már tudod én meg Sarah.-felé fordultam és ez volt életem legrosszabb döntése.

Amikor ránéztem meg nem tudtam volna szólalni. Legelőször a gyönyörű smaragd zöld szemeit pillantottam meg, már ott ki voltam teljesen. Biztos idióta fejet vághattam, mert elmosolyodott és megjelentek az arcán a gödröcskéi. elvörösödve visszafordítottam az arcomat és próbáltam összeszedni magamat. Ebben segítségemre jött az, hogy három idiótát láttam szaladni a part felé, akik szó szerint négykézláb kezdek el mászni arra és közben vihognak. Először szánalmasnak találtam, de pár másodperc múlva már én is alig bírtam visszatartani a vihogásomat. Egy picikét oldalra pillantottam és észrevettem, hogy a göndörke sincs más kép. Amikor rá nézem, épp akkor nézett ő is rám. egymásra néztünk és pont akkor szakadt ki mind kettőnkből az iszonyatos röhögés. Lent a három jómadár megállt és felnéztek ránk. Először érdekesen néztek, amin még jobban rákezdtünk.

-Nem kell röhögni! Lelehet jönni, ha ennyire unatkoztok!-üvöltött fel hozzánk az egyik.

-Lemegyünk?-kérdezte meg, miután sikeresen valamennyire abba hagytuk a nevetést.

-Nem tudom...

-Ne kéresd már magad gyere le. Jó lesz!

Nem várta meg a válaszomat, és már el is kezdett húzni lefelé.

Nagyon remélem, hogy ez egy picit érdekesebb rész lett mint volt. Próbálok minél hamarabb hozni részeket, de nem mindig sikerül, és köszönöm, hogy olvassátok az írásomat!!!:D