* 2 évvel később*
- Már értem mért mentem el két évvel ezelőtt! - kezdem el veszekedni "anyámmal".
Pár hete úgy gondoltam, ideje újra találkoztunk, hogy talán meg tudjuk beszélni a régi dolgainkat, de nagyot tévedtem...
- Nem én mondtam neked, hogy gyere ide. - vágta rá egyből a lehető leg nyugodtabban.
- Kész! Ennyi volt! - mondtam és elindultam kifelé a házból.
Vissza se néztem, bár úgy se jönne utánam, ha könyörögnék neki se. Akkor sem érdekelné őt mi van velem.
Amint kiléptem az ajtón, egyből becsaptam magam után és Ashton autója felé vettem az irányt.
- Ez gyors volt. - fordult felém mosolyogva.
Nem mondtam neki semmit, csak egyből felé fordultam és átöleltem.
- Azért ennyire szörnyű nem lehetett. - ölelt meg ő is.
Azaz este óta sok minden történt. Harryvel azóta sem beszéltem, de Ashtonnal nagyon jóban lettem. Nem azt mondom, hogy szerelmes vagyok belé vagy ilyesmi, de nagyon jó barátok lettünk.
- Mennyünk. - mondta halkan.
Elengedtem és elhelyezkedtem az ülésben.
Elindultunk és nem telet bele egy percbe, már pittyegett a telefonom.
Apa:
Na hogy megy? :)
Most erre írhatom, hogy sehogy?
Bár ő mondta nekem, hogy ne találkozzak vele, mert csak a baj lesz belőle. És mennyire igaza is lett... Néha hallagathatnék is rá. De csak néha.
Apa:
Ha végeztél siess haza.
Ha ezt mondja, akkor megint van valami. Semmi kedvem megint valami idióta embereknek jópofizni. Sosem szerettem, de értük meg tettem. Ők a családom. Miattuk muszáj!
- Apa írt, hogy siessek. - ismételtem meg az üzenet lényegét Ashtonnak.
Nem mondott semmit. Vagyis tud valamiről. És nekem nem akarja elmondani. Ennyire azért már ismerem őt.
Nem kérdezek rá, mert akkor megint én lennék a rossz a gonosz, aki meggyanúsítja őt.
Az út további részében - ami szerencsére csak egy óra volt - nem beszéltünk többet.
A ház előtt leállt és kiszálltunk. Nem figyeltem rá, csak megyek a ház felé.
- Sarah! Várj már. - szólt utánam.
Nem foglalkoztam vele. Egyből beléptem a házba.
- Apa! Itt vagyok. - kiáltottam el magam.
- Nappali. - kiabálta vissza.
Be akartam csukni az ajtót, de sajnos neki löktem Ashtonnak.
- Kösz...
- Bicsi. - válaszoltam és elindulok a nappaliba.
Még be sem értem, de már meg pillantottam őt. És két év alatt nagy sokat változott.
- Harry...
CZYTASZ
Elcseszettből tökéletes... vagy mégsem
Fanfiction"A film vége fele járunk már - amit végig szenvedtem -, amikor Harry elkezdi simogatni a combom. - Te mi a jó istent csinálsz? - Azt, amit egész nyárra terveztünk mi ketten." A történet kitalált, semmi valóságalapja nincs. Előfordulhatnak trágár k...
