Elcseszettből tökéletes... vagy mégsem

Chapter 3.

Már egy nagyon jó ideje csak megyünk, de minden boltot ami Diana meglátott oda bementünk. Általában három színnek benne kellett lennie azokban a dolgokban amiket veszünk. Az első az a lila utána a szürke és a fekete. Jó tudom. A szürke és a fekete csak árnyalat, de én akkor is imádom őket.
Azért volt olyan bolt is ahova én szerettem volna menni, ez először egy tea bolt volt. Nekem legjobban három gyengém van. Az első azok a könyvek. Imádom a könyveket! Bármilyen könyvet elolvasok, de azért a romantikától nyálasan csöpögő könyveket imádom a legjobban. Szeretek leülni és egy jó nagy bögre teával a kezemben olvasni. Ez a második. A teák. Mindenfélét imádok belőle, csak a krémteákat nem. Az az egy, amit ki nem állhatok. És még nagyon szeretem ha egy gyertya is ég mellettem. Igen ez a harmadik. Nagyon szeretem és ezt már nem bírnám ki, ha ezek nem lennének.
-Az baj, hogy már hulla vagyok?-kérdezem meg tőle.
-Csak nem vagy ehhez hozzászokva, de nyugi javítani fogunk ezen.-kacsintott és ment tovább mosolyogva.
Csak megforgatom a szemem és megyek utána. Vagy is vánszorgok utána. Egy szerencsém van, hogy a kocsi itt van a közelbe és mindig megyünk lerakni a cuccainkat így most a kis táskámon kívül nincs nálam semmi más, ami valljuk be nagyon nagy szerencse.
Csak követtem és követtem míg újra vissza nem értünk a kocsihoz. Csak kinyitottam az ajtaját és bele estem. Angliához képest a forróságot élvezhettük, de az ember tömeget is.
Dia rám nézett és megforgatta a szemeit. Nagyon látszik rajta, hogy még vagy három kört menne, de én már nagyon nem bírom. Már majdnem három óra és még mindig nem haldoklik. Nem is értem, hogy bírja. Jó értem tuti ő a vásárlások nagy királynője, de akkor is...
-Jó mennyünk, de legközelebb négy óráig nem megyünk haza.-kezdte a kioktatásomat.
-Jó máskor nem velem jössz...-kezdtem el suttogva.
Csak ismét meg forgatta a szemét és már indultunk is. Az út nem volt több egy jó fél óránál, de az egyik kereszteződésnél más merre fordult. Nem nagyon érdekelt a dolog, mivel ha haza értünk úgy is kell tartanom neki egy divatbemutatót, ezért nem is kérdeztem meg.
Csak tíz percig kocsikázhattunk, mire egy óriási irodaház szerű épület előtt leparkolt.
-Csak gyorsan bemutatlak valakinek.-kezdte izgatottan és kiszállt a kocsiból.
Nem kérdeztem csak mentem utána az épület felé. Benz köszönt az embereknek és egyből a lift felé vette az irányt. Nagyon otthonosan mozog itt, de száz százalék, hogy nem itt dolgozik. Ez már tudom, hogy ő zongora tanárnő. De akkor mit keresünk itt? Nem nagyon izgat a dolog - jó egy kicsit-, de azért követtem, követtem és követtem. Amikor be értünk a liftbe megnyomta a legfölső gombot és bezáródott az ajtó.
Nem félek a liftektől, de volt már olyan, hogy beszorultam egybe. De most azért félelmetes volt. Ott csak az elsőn, de itt kitudja milyen magasan lenne. De sikeresen felértünk itt is.
Ki nyílt az ajtó és egy óriási teremmel találtam magam szemben.
-Sziasztok!-köszönt egy ismeretlen nő.
Dia, csak odament hozzá és három puszival köszöntötte a nőt. Miután megölelgették egymást felém fordultak és a nő engem is megölelgetett.
-Szia gondolom te vagy Sarah.-kezdte mosolyogva, mikor sikeresen elengedett-Én Emma vagyok.
-Szia.-csak ennyit nyögtem ki nagy hirtelen.
-Sokkal gyönyörűbb, mint ahogy a telefonban előadtad.-fordult Diana felé és elkezdett neki áradozni-Nagy baj lenne ha csinálnék rólad egy pár képet.-fordult ismét felém nagy mosollyal az arcán.
Csak bólintottam és már rángatott is a székhez, ami a szoba közepén van. Leültem rá és beállította a fényeket.
-Tudod mit!-kezdte hangosan Emma-Van nekem itt egy fekete bőrszerű szoknyám és egy farmer anyagú topp szerűség. Nem vennéd át azt?-kérdezte.
-Hol találom?-kérdeztem és már mentem is arrafelé amerre mutatott. Egy kis szoba vagy öltöző szerűségben találtam magam, és ott lógott az összeállítás egy fogason a szoba közepén. Oda mentem és gyorsan átvettem a ruhákat. Miután sikerült felvennem megnéztem magam a tükörben. Kicsit furának tartottam, de mikor észrevettem egy magassarkú cipőt azt is felvettem. Egy kis ideig még nézegettem magam a tükörbe, de utána kimentem hozzájuk.
Amikor megláttak, csak néztek és nem mondtak semmit. Két perc múlva már kezdett idegesíteni.
-Ennyire rossz?-kérdezem tőlük és már fordulni akartam vissza, hogy átöltözök, de Emma megfogta a kezem és odarángatott szó szerint a székhez.
-Te maradsz. Egyszerűen gyönyörű vagy és...
-Jó ezt most hagyd abba!-vágtam a szavába.
Nem mondott semmit, csak elkezdett fotózni és néha megszólalt, hogy mit kéne csinálnom. Én nem mondtam semmit, csak csináltam. Nem tarthatott tovább ez az egész egy óránál, de a vége felé már kezdett tetszeni.
-Ennyi.-szólalt meg Emma és végre leszállhattam a székről-Nyugodtan tartsd meg a ruhát, nagyon jól áll neked.
-Akkor mi most megyünk drágaságom, ha szólsz bármikor tudom hozni és ahogy látom szívesen is jönne.-kezdett bele Dia és én csak bólogattam.
-Ebből nagyon jó szakmai karriert is csinálhatnál, de ez csak a te döntésed.-mondta, de mi már a liftben voltunk.
Nem mondtam neki semmit, csak bólogattam és integettem.
Egészen hazáig nem is nagyon törődtem vagy inkább nem fogtam fel mi is történt. Ebből lehet, hogy szerinte meg tudnék élni, de szerintem nem.
A házunk- olyan fura ezt kimondani- előtt megálltunk. Egy óriási autó is állt ott. Nem nagyon vagyok tisztában azzal, hogy milyen kocsi is lehet, de azzal igen, hogy tuti van itt valaki. Gyorsan kiszedtük a cuccainkat és elindultunk befelé. Diana egy kicsit szarakodott a bejárati ajtónál, de sikeresen beértünk. Bent óriási nagy vihogásokat lehet hallani. Leraktam a lépcső elejéhez a cuccokat, amiket fel kell vinni és segítek elvinni a konyhába való cuccokat. Elindulunk a konyha felé, de sajnos át kell menni a nappalin ahhoz, hogy elérjünk oda. Kicsit lassítottam, de nem akartam megállni ki tudja kik vannak itt. Beérve nem sokkal idősebb fiúkat láttam meg mint én. Nagyban vihogtak James-el, amikor is észrevettek engem. James felállt odajött hozzám kivette a kezemből a cuccokat és a fiúk felé fordított.
-Be szeretném nektek mutatni a lányomat Saraht. Sarah ők itt a legújabb nagymenő fiúbanda a 5Seconds of Summer.-az elején még mosolyogva néztek rám, de én lehet, hogy egy eléggé furcsa fejet vághattam ás ők is elég furcsán néztek rám.
Nem mondtam semmit, csak megfordultam és elindultam fel a szobámba. A lépcső előtt összeszedtem a cuccokat és sikeresen felértem a szobámba. Amint felértem, csak egy gondolat járt a fejemben.
Ezek mit keresnek itt?