Elcseszettből tökéletes... vagy mégsem

Chapter 14.

Ők is értelmetlenül néztek, nem csak mi. Lehetett látni, hogy őket is meglepte ez az egész. Nem szerettem volna ezzel foglalkozni, ezért visszafordultam a többiekhez. Ezt észre is vették és a négyes csapatból mindenki másfelé kezdett el menni. Senki sem szólalt meg és az eddigi jókedv elszállt. Nem akartam csöndben ülni és őket nézni egész este, ezért felálltam és olyan gyorsan mentem fel amilyen gyorsan csak tudtam. A lépcső tetején hallottam, hogy valaki megkérdezi, mi is történt, de nem ismertem fel a hangját. Besiettem a szobámba, de nagyon halkan csuktam be az ajtót.

Nem tudom mi ütött belém, de ha hirtelen nem érzem magam jól egy környezetben, akkor muszáj onnan kiszabadulnom. Most is ugyan ez történt, csak éppen itt nem tudtam jó messzire menni tőlük. Sajnos ez már sokszor megtörtént dolog... De a legrosszabb mégis akkor volt, amikor a suliban óra közben szaladtam ki. Az volt eddig a legrosszabb élményem ezzel kapcsolatban.

Odamentem a táskámhoz és előhalásztam belőle a már jól ismert dobozomat. Szerencsére nem csak az volt nálam, amit Ashton elvett. Meg is őrültem volna ha igen. Sajnos ez is egy nagyon rossz szokásom volt, amit a volt legjobb barátnőm erőltetett rám. Én mindig kerültem az efféle dolgokat, de mikor őt megismertem vele együtt minden szarba bele is keveredtem. És ezt sajnos sokáig nem vettem észre, csak amikor már mindenkinek minden szart beszélt rólam. És ismét egyedül maradtam, akkor. Azóta nem akarok senkivel sem megismerkedni, úgy, hogy tényleg mindent tudjon rólam.

Még előkerestem egy gyújtót is és már mentem ki az erkélyre. Meggyújtottam és az első szívástól éreztem egyfajta megnyugvást. Behunytam a szememet és élveztem ezt a pillanatot. Mikor kinyitottam a szememet, csak a gyönyörű naplementét néztem.

- Ugye tudod, hogy ez nem egészséges? - szólalt meg pontosan mögöttem Harry.

Nem válaszoltam, csak ráztam a fejemet és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Mikor újra emeltem volna a kezemet magam felé, megfogta a csuklómat és maga felé emelte. Anna a négy másodpercnyi időben végig őt néztem. Egész végig felé voltam fordulva és egymás szemébe néztünk. Óriási meglepetés volt, hogy nem vette ki a kezemből és nem dobta el.

- Mi van, rossz fiúsat játszol? - a hangomból meglepettség hallatszott.

- Nem. De ez most így jól jött ki.

Csak a szememet forgattam erre a megjegyzésre.

- Mióta van ez a rossz szokásod?

- Ez egy elég hosszú történet. - vágtam rá egyből, hogy ne kelljen elmesélnem neki az egész történetet.

Először nem válaszolt. Nem is mertem ránézni se. De sajnos a kíváncsiságom már megint legyőzött. Felé fordultam és leolvasható volt az arcáról, hogy várja miről is szól az én történetem.

- Jó! Az egész ott kezdődött, hogy bekerültem középiskolába. Addig se bír elviselni nagyon senki, de ott kezdődtek az igazi gondok. Csak egy régi osztálytársammal beszéltem néha. De úgy egy hét után volt egy lány, aki az osztályból elkezdett velem beszélgetni. Kezdetben nem is nagyon foglalkoztam vele, csak néha egy igent vagy nemet válaszoltam neki. Eddig még jó is volt, de mikor kezdtük jobban megismerni egymást ott kezdődött minden szar lenni. Nem mondhatom, hogy rászoktatott erre a szara, mert azért én voltam a hibás, nekem nem volt annyi akaraterőm, hogy nemet mondjak neki. És ilyenkor voltak a nagyobb összeveszéseink is. És ebben a legrosszabb, az volt, hogy minden kis szar titkomat tudta... és a végén már mindenki. - miután befejeztem ránéztem. Elég érdeked arcot vágott, de nem hibáztatom - Ha most előakarod adni, hogy sajnálod, köszi nem kell. De ennyi elég is volt a lelkizésből.

- Nem egy boldog történet. - csak éppen hogy hallottam a halk válaszát.

- Nem is annak szántam. De veled mi a helyzet? Tuti nem ez volt az elsős.

- Igazad van. Nem ez volt az. Sajnos voltam már olyan helyzetekben, hogy csak ez segített.

Mielőtt válaszolhattam volna, hangosan becsapódott mellettünk egy ajtó és mindketten hátrébb ugrottunk.

- Azt hittem ennél több eszed van. - Ashton hangjából minden kihallatszott, csak a kedvesség nem.

- Én meg azon gondolkoztam el, hogy neked van-e egyáltalán. - vágott vissza egyből Harry.

- Jó! Ezt nélkülem folytassátok!

Ezzel a lendülettel megfordultam és visszasiettem a szobámba. Nem szerettem volna végignézni, ahogy ez a két marha nekimegy egymásnak.

Bocsi hogy ilyen későn hoztam részt, de nem nagyon volt semmire se időm... Nagyon köszönöm azoknak akik elolvasták a történetet és azoknak különösen, akik írtak is egy pár sort. Most nem húzom el a köszönetet mert már begörcsölt a kezem az írástól. :( (de nézzük a jó oldalát! gyakoroltam vakon gépírni :D ) Remélem jó lett ez a rész és sietek a következővel !