Elcseszettből tökéletes... vagy mégsem

Chapter 13.

Miután a göndörke lerángatott szó szerint az emeletről, egyből a többiek felé kezdett húzni. A nappaliban egy gyors pillantást vetettem James-re és Diára. Sajnos mind a kettőtől, csak egy bátorító pillantást kaptam. Valahogy most jobban vágytam arra, hogy segítsek valakinek vagy valami. Nem erősségem az ismerkedés... De muszáj...

- Nyugi! Nem kell félned nem harapnak.-fordult felém a drága göndör nincs szó rá mi. 

- Hahaha... Nagyon vicces vagy. 

-Nyugi, csak azt akarom, hogy jobb kedved legyen.

Valahogyan ebben a pillanatban tényleg elhittem neki. Bár ez szerintem a gyönyörű smaragd szemek hatása. Kitudja. De ebben a percben valahogyan jobban örültem, hogy velük vagyok és nem a másik csapattal. Valahogyan ők egy fokkal normálisabbnak tűnnek nekem. De ez úgy is ki fog derülni. 

- Fura ezt így mástól hallani...

- Ha szabad tudnom, miért is?-kérdezett rá, miközben haladtunk a part felé a többiekhez. 

- Eddig, csak a sértéseket kaptam mindenkitől, szoknom kell ezt még, hogy valaki jót akar nekem.

Nem mertem ránézni. Féltem, hogy most mit gondolhat rólam. Mindig is ez volt a legnagyobb bajom. Sajnos mindig foglalkoztam mindenki véleményével. Sosem voltam gazán önmagam. Kisit most is zavar, hogy mért nem tudtam kiállni magamért. De ilyenkor rájövök, nem is tudtam volna. Mivel én, csak egy kis senki voltam, akinek semmibe sincs beleszólása. 

- Szóval, akkor ezért jöttél ide James-hez. 

- Nem igazán, és ezt nem most szeretném megbeszélni.

Reméltem, hogy nem fog foglalkozni ezzel tovább. Inkább egy kicsit gyorsabbra vettem a lépéseimet és már láttam is a többieket.

- Vagy is, akkor valamikor még beszélgetni fogunk.

Nem válaszoltam a kérdésére. Csak elfordítottam a fejemet másik irányba és mivel egy kicsit fújt a szél, annyira, hogy a hajamat az arcomba fújta, így nem látta, hogy elmosolyodtam. Mire sikerült kiszedni a hajamat az arcomból már oda is értünk.

- Biztos te vagy Sarah! Tuti, hogy te vagy az! Biztos, hogy te vagy az mert nagyon hasonlítasz James-re!-kezdett bele egyből az egyikőjük. 

- Nyugi. Ne foglalkozz vele. Kicsit túl van pörögve. Amúgy én Liam vagyok. A túlpörgött barom Louis. A szöszi pedig Niall. A Göndör meg szerintem már bemutatkozott.-hadarta el gyorsan az egészet. 

Csak rájuk mosolyogtam. Levettem magamról a cipőmet és odamentem a vízhez. Hideg volt, de ezt nem lehet kihagyni. A többiek nagyban fröcskölték egymást, szerencsére engem kihagytak ebből az egészből. 

Kicsit távolabb mentem tőlük és leültem a homokba. Úgy terveztem, hogy csak nézem őket, de a marhaságaikon muszáj voltam röhögni. Szó szerint, már én is a homokban fetrengve röhögtem velük. 

- Azt hallottam, hogy a másik néggyel nem jössz ki valami jól.-ült le mellém Louis, vagy is azt hiszem úgy hívják.

- Ha abból a négyesből a szöszi szó szerint letaperol és a hosszú hajú elvárja, hogy jó pofizzanak vele szerintem senki sem akarja ezt.-mondtam a legtöbb undorral a hangomban. 

- Jajjj szegénykém! Hogy bírtad ki itt eddig nélkülünk?-kérdezte tőlem, miközben fojtó lelést mért felém. 

- Úgy, hogy most velem jön.-állt meg mögöttünk hirtelen Tessa.

- Már vissza is értetek?-kérdeztem rá.

- Nyugi, csak én. Na gyere! Kisminkellek és utána csinálunk egy jó kis fotózást. 

Csak elterültem a homokban és elkezdtem nyöszörögni. Mindenki röhögött rajtam, de én azért sem mozdultam. Egyik pillanatról a másikra Tessa elkezdett mutogatni valakinek és már, csak azt vettem észre, hogy Harry cipel befelé a házba. Össze vissza ficánkoltam a kezében, mert az akartam, hogy letegyen. De ő ezt nem akarta. 

- Ha máshogy nem, én akkor is be viszlek, mert látni akarom mi lesz ebből.-suttogta a fülembe.

Nem válaszoltam rá. Szerencsére éppen lerakott. De egy nagyon nagy baj volt. Nem akartak kiengedni. A következő pillanatban már a földön ültem és Tessa a sminkkészletében kereste a megfelelő alapozót. Innentől kezdve meg se mertem szólalni. Csak annyit érzékeltem a körülöttem lévőkből, hogy beszélgetnek és vihorásznak, de azt már nem tudtam volna megmondani, hogy min vagy miről. Túl szerettem volna már esni ezen az egészen ezért nem szóltam, amikor elkezdte a szemöldökömet kifesteni vagy amikor elővette a vörös rúzst. A tust nem számítottam bele ezekbe, mert az tudtam, hogy neki is alap dolog. A következő pillanatban már a hajamat göndörítette. Mikor már majdnem készen volt a göndörke elővette a telefonját és elkezdett fotózni. És biztos vagyok benne, hogy egy egész porfóliót csinált.

- Nesze! Ha unatkozol legalább ezzel csináld.-adta oda neki Tessa a rendes fényképezőgépet.

Rengeteg kép készült az este folyamán. A végére már teljesen feloldódtam. Egyszerűen nagyon jól szórakoztunk. A szórakozásunkat az ajtó csapódása zavarta meg. Mindenki egy emberként nézett az ajtó irányában. És az este innentől fordult át borzalmassá. 

Nagyon nagyon nagyon nagyon köszönöm mindenkinek, aki olvassa a történetemet! Nagyon köszönöm a két kommentet is! Próbálok részeket hozni, de az a baj, hogy nem nagyon érdekesek de próbálom bonyolítani a történetet. De sajnos közben egy másik sztori is jár a fejemben, amit nem szeretnék elveszteni. Lehet, hogy azt is ide kirakom, de egyenlőre ezzel szeretnék foglalkozni! ÉS még egyszer nagyon köszönök mindent!!!!