...És a hercegnő <befejezett könyv>

4.

Megnéztem mi van a cetlire írva.
"Eljössz velünk Karoline bulijába?"
Mosolyogva mutattam nekik.
Az egyik, akinek hosszú vörös haja volt, mérgesen fordult a mellette állóhoz.

- Betti, te hülye, mondtam, hogy nem süket, csak nem beszél... Ahhhhrrggg...

- Ezt nem mondtad, csak azt hogy zárkózott... - tiltakozott Betti.

- Látod? Már arra sem figyelsz, amit mondok!

- De figyeltem! Auróra, mondd meg neki, hogy igenis figyeltem! - fordult a harmadik lányhoz, aki éppen rövid fekete haját fésülgette.

- Melissa, mi mindig figyelünk rád, felség....
Mind a hárman röhögésben törtek ki. Én is velük mosolyogtam.
Suli után, egy kocsi jött értem, ami visszavitt a Lord kastélyába. Mikor bementem a szobámba, az ágyamon, egy telefont találtam.
Jesszus... Ezer éve nem volt telefon a kezemben. Megnyitottam a Facebook-ot.
9 új üzenet:
Máté (3):
"Annyra sajnálom, Emma..."
"Hallottam, hogy kivettek a suliból, szólj, tudunk dumálni!"
"Emmaaa... Miért nem írsz??! Haragszol?"

Hetti (2):
"Emmaaaaa.... Dumáljunk"
"Hiányzol... Eltűntél...."

Betti (2):
"Bocsi, én tényleg... Nem akartalak megbántani"
"Melissa néha össze-vissza beszél.."

Melissa (2):
"Bocsi, Betti néha az agyamra tud menni, de amúgy jó fej."
"Remélem tudsz jönni a buliba.."

Mindegyikre válaszoltam, pár szóval, de konkrétumokak nem mondtam.
Elvettem az asztalról egy papírt, és töviden leírtam, hogy mi történt ma.
Ekkor benyitott Mrs. Betz.
Egy vajszinű ruhát tett az ágyamra, és hozzám fordult.

- Remélem szép napja volt kisasszony! A Lord kilovagolt, így ma itt, a szobájában kapja a vacsorát.
Bólintottam.

Másnap reggel...

A suliba indultam el, a kocsival, ami mindig el szokott vinni. Alig indultunk el, egy másik autó kezdett el követni.
Nem láttam rajta a Lord jelzését. Hogy kerül ide?
Hirtelen kikanyaraodtak mögülünk, és elénk vágtak.
Akkorát fékezett a sofőröm, hogy beütöttem a fejem az ülés támlájába.
Elvesztettem az eszméletem...

Mikor magamhoz tértem, még mindig az ülésen ültem, az ajtók ki voltak nyitva, és a sofőrt sem láttam sehol. Nem mertem megmozdulni, csak a szememet nyitottam ki. Egy alak bújkált a fa mögött.
Valami fény villant. Aztán az alak kijött a fák közül, és a kocsi mellé érve, azt is lefotozta. Majd odajött hozzám.
Gyorsan lecsuktam a szemem.
Olyan közel hajolt fölém, hogy éreztem a lehelletét.

- Bárcsak maradtál volna az árvaházban, ott tudtam volna rád vigyázni...de idáig nem ér el a kezem.. - felismertem a hangját. Gent... Soha nem tévednék. Biztosan tudtam.
Megrezzentem, mikor egy kósza hajtincset kisimított az arcomból.
Azzal elment. Levegőt sem kaptam...

Bevallom, egy kicsit összefolytak az események. Valahogyan eljutottam a suliba, de nem tudom hogyan. Végig egy dolog járt a fejemben: Gent. Csak az arcát láttam magam előtt. Egyik percben gyűlöltem, a másikban már szerettem. Soha senki nem volt rán ekkora hatással.
És az is érdekelt, hogy miert volt ott? Hogy került a Lord földjére? Mi ő valójában? Miért támadta meg a kocsit? Miért fényképezett le?
Fájt a fejem a sok kérdéstől.
És a tetejébe még ott volt a hármas: Melissa, Betti, és Auróra.
Egyfolytában azzal nyaggattak, hogy megyek-e a buliba. Végül rábólintottam.
Hazamentem, és a szobámban a Lorddal találkoztam össze.

- Beszélnünk kell. Kérlek ülj le.
Lassan leültem az egyik székbe, és kérdőn néztem rá.

- Most még gimnáziumba jársz, de egyszer lerakod az érettségit. A lányomat egy herceghez szerettem volna férjhez adni, amivel a családunk visszaszerezhetné a hercegi címét. Most, mint máskor is mondtam, mind ez rád hárul.. - odsétált a hatalmas ablakhoz, és kifelé nézett rajta - A herceg így mást fog elvenni. Téged.  - megfordult, és eljött az ablaktól - Lesznek, akik megakarnak majd akadályozni ebben. Ma reggel is ez történt...szerencse, hogy nem esett bajod, és az embereim időben el tudtak kergetni a betolakodókat.

"Neemmm, nem, nem. Ott volt Gent. Láttam!!" - akartam kiáltani, de nem jött ki hang a torkomon.

- Holnap nem mész iskolába, szeretném, ha megismernéd a herceget. Egy évünk van az érettségiig. - egy csepp mosolyt láttam az arcán - Nagyon kedves fiatalember. Szerintem kedvelni fogod.

Megvártam amíg kimegy, és akkor kitört belőlem. Hasra feküdtem az ágyamra, és könnyezve panaszkodtam mindenért.
Kihasználnak... Szóval ezért kellettem??! Na még mit nem!! Ez a hülye, vén, elvesztette a lányát, és most meg engem készül kiházasítani.... Mit képzel ez??! Én meg a szüleimet vesztettem el... Egy kicsit sem tud megérteni?!
Igen! Meg kell szöknöm! Pénteken, azon a bulin!! Ez lesz az alibim!

Rohantam át a másik szobába, szerencsémre Mrs. Betz éppen ott volt.

- Ó! Üdvözlöm kisasszony! Minben segíthetek?
Elővettem a zsebemből a telefont, és megmutattam, amit Melissa írt. Csak azért sem fogok mégegyszer beszélni..

- Ehhez szüksége van egy gyönyörű ruhára, ugye tudja? - mosolyodott el, és rám nézett.