...És a hercegnő <befejezett könyv>

5.

Örültem a fejemnek, hogy senki sem tudja, mire készülök. Úgy éreztem ez az élet nem nekem való...
Egészen addig voltam felhőtlenül boldog, amíg el nem jött a másnap reggel, és vele együtt a herceggel való találkozás is.
Az ablakból figyeltem, ahogy megérkezik a kocsi, aztán igazítottam még egyet a szoknyánom. Ma Mrs. Betz egy különleges halványrózsaszín, nagy, fodros ruhát készített ki nekem. Hihetetlenül könnyű volt benne járni...

A Lord ment ki a bejárathoz, hogy ott üdvözölje a herceget. Nagyon próbálkoztam, de csak egy szőke hajkoronát láttam a kocsiból kiszállni.
Megdobbant a szivem. Mit csinálok?

Mrs. Betz rohant be a szobámba.

- Itt vannak, kisasszony! Megjöttek! Jöjjön gyorsan...
Megállt, várta, hogy kövessem. De valahogy nem mozdult a lábam. Mrs. Betz odajött hozzám, megigazította rajtam a ruhát, és bátorított:

- Na.. Ne féljen! Gyönyörű ebben a ruhában!
Nem volt mást tennem, követtem le a lépcsőn.
Az egyik hatalmas társalgóba mentünk, ahol már mindenki ránk várt. Illetve rám.
Megálltam a Lord mellett, és egyenesen a herceg kék szemébe néztem.

- Nicolas Kevin Harold Evan Herceg, felség, hadd mutassam be a lányomat, Emmát.
Kicsit pukedliztem, pont úgy, ahogy a régi kosztümös filmekben láttam.

- Hódolatom, kisasszony! - arcára kiült egy félmosoly, és így még helyesebb volt. Picit fejethajtott, üdvözlésképp.

- Akkor szerintem mehetünk is teázni, majd ott minden fontosat megtudunk beszélni.
A herceg a karját nyújtotta. Úgy elbűvölt a mosolya, hogy elfogadtam.

A kertbe mentünk, egy viráglugasba volt megterítve a teázáshoz. A székek tökéletes háromszögben voltak elrendezve.
A herceg egészen a székemig kísért, ahol kihúzta nekem a széket.
Mrs. Betz mindenkinek töltött teát, és miközben azt iszogattuk, a Lord beszélgetni kezdett a herceggel. A herceg rá figyelt, de láttam, hogy engem is néz.

- Kisasszony, olyan szótlan. Nem mesélne valamit a kedvenc időtöltéséről?
"Hű..milyen...illemkövető! Mért nem kérdezi meg, hogy mi a hobbim?"
Nem válaszoltam, csak szélesen mosolyogtam, és ittam egy kortyot a teámból.

- Elnézését kérem felségednek, lányom múlt héten egy verseny mivoltából rengeteget kiabált. Az orvos szerint kímélnie kell a torkát.

A herceg kicsit csalódottnak tűnt, hogy nem hallhatja a hangom.
A tea után megkért, sétáljak vele a kertben. Útközben beszélt. Tetszett a hangja.

- Sajnálom, hogy nem tudunk beszélgetni. Remélem legközelebb bepótoljuk. Tudom, az volna a helyes, ha most megkérdezném fent van-e Facebookon, vagy egéb ilyesmin. Tudja, az a baj, hogy evék óta, azt a hülye illemet verik a fejembe, már nem is tudom hogyan kéne beszélgetnem egy lánnyal...gondolom ön is feszélyezett, hiszen, most lát először...
Szimpatikus, én meg nem bírok uralkodni magamon.

- Melyik nevét használja?
Láttam az arcán a meglepődöttséget.

- Az Evan-t kisasszony, de leginkább felségnek hívnak!

- Ó, igen, elnézését kérem felség!
A hangomból öszinte megbánás hallatszott, és ez a hercegnek is feltűnt. Mosolygott.

- Mondja, mit szólna ahhoz, ha ön hívhatna Evan-nek? És cserébe én hadd hívjam önt Emmának.
Csak így magunk között. Sőt ha már itt tartunk, megengedi, hogy megjegyezzek valamit?

Intettem, hogy nyugodtan.
- Ön, kisasszony... Gyönyörű..
Erre csak mosolyogtam.
Az idő nem sokára hűvösre fordult, így visszaindultunk a kertből.

A szobámba érve ledőltem az ágyra, és azon gondolkoztam, hogy ezelőtt az egyetlen fiú az életemben Máté volt, ráadásul nem is helyes arccal.
Most egyszerre két fiú is jött, de cserébe elvesztettem a szüleimet.

A vacsora, a Lorddal volt, egy ijesztően nagy teremben. Megijedtem, mikor egyszercsak megkérdezte:

- Milyennek találod a herceget?
Mivel nem válaszoltam, letette a kanalat a kezéből, és megtörölte a száját.

- Tudod, egy nap remélem leszünk annyira jóban, hogy beszélsz velem. Volt egy időszak, amikor a lányom sem beszélt velem. Haragudott, mert nem akartam belátni, hogy neki a szerelmével lenne jó, nem pedig a herceggel.
Tovább evett. A vacsora alatt többször nem szólt.

Másnap, péntek a buli napja.
Már suliba is úgy mentem reggel, hogy az esti tervemet meg fogom valósítani.
A lányok persz rögtön lerohantak...

-Emma, Emma...hallod annyira jó lesz. Lesz ott egy csomó herceg... Meg helyes, gazdag srácok... Alig várom már...- ábrándozott Melissa.

- Tényleg, Emma. Érted menjek? Felveszlek, úgyse tudod hovà kell menni...

Bólintottam, hogy persze, sőt megköszönném. Mrs. Betz biztosan nem fog haragudni.
Matekon történt valami furcsa, miután a tanár végig engem figyelt. Nem viccelek, sőt, ez nem paranoia. Tényleg engem nézett. Még mikor a táblára írt, is felém nézett, de nem szólított fel.

Otthon a ruháimat pakoltam, a szökési akciómhoz. Vártam, hogy Melissáék értem jöjjenek. Végül felöltöztem. Egy egyszerű, fekete ruha mellett döntöttem.
Aztán csöngettek.
Lesiettem a kistáskámmal, és a bejárat elôtt üdvözöltem, az elegáns zöld ruhába öltözött Melissát.

- Készen állsz?