...És a hercegnő <befejezett könyv>

8.

A herceg láthatólag megsértődött, de azért a karját odanyújtotta, hogy segítsen a járásban.

A teázás helyszínének a könyvtárat jelölték ki. A herceg, csakúgy mint nálunk, most is segített elülni, és most rá is szorultam.
Az asztalnál még helyet foglalt a herceg édesapja és édesanyja is, akik rögtön kérdésekkel halmoztak el.
Mivel már így is többet beszéltem, mint kellett volna, úgy döntöttem nem fogok válaszolni.

- Mondja, kedves Emma, mi a véleménye Evanről?

Tudhattam volna. Azonnal ezt a kérdést tette fel.
Miközben a szobalány töltött nekem is teát, végiggondoltam. Még a Lord is úgy nézett rám mint egy könyörgő kutyus, hogy beszéljek....
Ezt nem hagyhattam ki, így ravaszul elmosodtam:

- Felség, az ön fia érdekes ember. Tudja régebben nem volt szükséges véleményt mondanom egy férfiről, így nézze el nekem a választ.
A Lordnak akkor volt a szeme, mint a légynek, csak a száját nem tátotta ki ijedtében.

- Kedves Emma, egyántalán nem haragszom válaszodért. Csak kíváncsi voltam, vajon tetszik-e a fiam jövendőbeliének a fiam. Elvégre ez fontos.

Nagyon tudományosnak éreztem magam.

- Nos, felség, az ön fia tetszik nekem. Ám a szívem egyenlőre valaki másé. De nem mondom, hogy a fia iránt közömbös lennék.
Csak a színtiszta igazat mondtam el.
Láttam a herceg arcán, hogy megdöbben, de olyan nagyon megdöbben, hogy majdnem elejti a teáját. Mikor végre letette, ravasz mosoly ült ki az arcára. Két dolog lehetett: 1.:vagy rájött, hogy úgyis az ő felesége leszek, vagy 2.: elhatározta, hogy akárki is az, ő elhódít engem.
Édesanyja arca olyan volt, mint régen Hettinek, amikor egyszer beleharapott a citromba...
Na és a Lord....azt hiszem róla jobb ha nem is beszélek. Legalább száz érzelmet tudnék felsorolni....
Nekem nagyon tetszett a dolog. Magamban jól kinevetttem őket.

- És mondja kisasszony, ki ez a fiatalember? Hogy mihez mérjem milyen vagyok én...
Mosolygott. Engem meglepett a kérdése. Egy kicsit úgy éreztem mintha csak mi ketten lennék az asztalnál, és szermesekként veszekednénk.
Erre inkább nem válaszoltam, hanem ittam a teámból, és megkèrdeztem a herceget, nincs-e kedve sétálni, mert ebben a szoknyában nem tudtam tovább ülni. Egyedül viszont nem mehettem.
A herceg természetesen beleegyezett. Még a széket is segített kihúzni, hogy fel tudjak állni.

Kiléptünk a kertbe, és a hatalmas rózslugasok között kezdtünk el sétálni.

- Emma, elárulná miért mondta, hogy szeret valakit?
Ebből vita lesz...

- Nem hazudtam. Egy régi ismerősömről van szó, aki...

- őt szereti, de irántam sem közömbös?

- Nem egészen ilyen egyszrű. Inkább azt mondanám, hogy ön nagyon szinpatikus, és kedves, de én 18 évesen még szerelmet akarok, nem pedig házasságot, és gyerekeket. Miért gondoltad, hogy ez így oké?
Mikor leesett mit mondtam, a számra tapasztottam a kezem. Látszik hogy szlengen nőttem fel.
De a herceg csak mosolygott.

- Hidd el, én sem így képzeltem. A tegeződést főleg nem. De remélem ezzel egy kicsit közelebb kerülök hozzád. A múltkor elmondtam, hogy mennyire gyönyörű vagy. Én miattad, és a házasság miatt lemondtam minden más érzelmemről...

- Kérlek értsd meg, nekem nem ilyen egyszerű...

Pedig nem volt annyira bonyolult, csak megijedtem a vallomásától. Nem tudtam, mi mást mondhatnék.

- Értem. Remélem el tudod rendezni azzal a fiúval a dolgaidat az esküvőig,és utána, ha tényleg nem vagy közömbös irántam, engem fogsz szeretni.

Ez kicsit olyan belekényszerítésnek hangzott, és ez biztosan az arcomon is meglátszódott.

- Ne haragudj...én nem akarlak kényszeríteni semmire. A szüliem, és a Lord már megegyeztek, de ha egy év múlva is azt mondod, hogy nem tudnál szeretni, akkor lefújjuk.

- Rendben. Van kedved tovább sétálni? - mivel látta, hogy mosolygok, ő is elmosolyodott, és továbbindultunk.
A kert sokkal nagyobb, és sokkal szebb volt mint a Lordé. Minden fát megcsodálltam, minden virágot megpróbáltam megszagolni, de ugye a ruha miatt, a kisebbeket nehezen sikerült.
A herceg végig mellettem volt, hogy azonnal ugorhasson, ha valami történne.
Aztán jött a legnagyobb csoda. Egy kis halastó, vizililiomokkal, és tulipánokkal körüültetve.
Elengedtem a herceget, és közelebb akartam menni. Ezután minden lassított felvételben történt.
Az egyik fűcsomó, amire ráléptem, már a vizen volt, és én azonnal elsüllyedtem. Még láttam, ahogy a herceg fut oda, hogy kihúzzon.
Elkapta a csuklóm, de ezt már alig éreztem, mert a ruha megtelt vízzel, és elvesztettem az eszméletem. Furcsa volt, még sose éreztem ilyet. Mintha belül lettem volna. A fejemben. Jártak a gondolataim, emlékek, szavak, emberek rohantak rajtam keresztül. Nem kaptam levegőt.
Egyre erősebben hallottam a saját szívdobogásomat. Kétségbeesettnek tűnt. Mit csináljak??
Egyszerre levegő áramlott a tüdőmbe.
Megint kívűlről láttam a dolgokat.
Kinyitottam a szemem, és hagytam, hogy Evan újra megcsókoljon.