...És a hercegnő <befejezett könyv>

20.

A film után elmentünk az étkezőbe ebédelni, de én nem ettem.
Olyan érzésem támadt, mintha fogva tartana itt. És ettől tényleg hánynom kellett. Szerencsére nem hánytam.

- Menj a szobádba, szivem, viszem neked a gyönyörű ruhádat. A rózsakertbe nem mehetesz el így, famerben, és poloban....

- Pont ez az, lehet, jobb volna ha nem mennék...
Ez a hányásos cucc, még úgy érzem nem teljesen jó...
Csak legyintett egyet.

- Ne aggódj. A rózsák gyógyerejűek...emiatt ne hagyd ki. Menj, mindjárt viszem a ruhádat.

Amint kiléptem az ajtón, hallottam, hogy megszólalt.
Már majdnem visszafordultam, hátha nekem szólt, de valaki a szavába vágott, így tudtam, hogy nincs egyedül.

- ....az egyik pohárba csak. Majd mondani fogom. Tegnap betettem a konyhába a mérget. És kérem, ne valami nagyon drága bort bontson meg...jó lesz valami olcsó is.

- Végül hogy vette rá, hogy idejöjjön?!

- Azt mondtam megeggyezhetünk. - kelletlenül sóhajtott. - neki a lány kell, nekem a lány pénze. De ha már a lányt is megkapom, minek adnám oda?
Nevetett. Minden szava tőr volt a szivem egy csücskébe. Lassan úgy éreztem, darabokra hullik a szivem. És én szerelmes voltam...

Hallottam a lépteit, ezért gyorsan futásbak eredtem.
Szinte berobbantam a szobámba, és csak annyi időm volt, hogy leüljek az ágyamra, amikor Gent is megérkezett.
Egy gyönyörű "rózsákból" összevarrt szoknyájú, eperszínű ruhát hozott. Nem mondom, hogy nem volta találó, csakhogy én nem mehettem el. A rózsakertbe...
Itt kellett maradnom, hogy tegyek valamit. Evant átverik, mert szeret engem, elvakítják a dolgok, nem látja, hogy hazugság az egész, és csapdába sétál.

- Öltözz fel, és a kocsi itt lesz érted egy fél óra múlva. Én addig lent leszek, fogadom a vendégeket. Legyen jó napod, és élvezd ki, mert holnap nagy napod lesz.
Odajött, de látta, hogy összeszorítom a számat, inkább csak egy puszit nyomott a homlokomra.
Hogy nem pukkad meg? Most kezdtem el sajnálni, hogy annak idején nem tanultam meg káromkodni rendesen.

- Hol lesztek pontosan? Csak hogy ha esetleg vészhelyzet lenne, akkor tudjam hol talállak meg.
Elmosolyodott. Ez jó jel.

- Lent vagyunk. Födszintről megy lefelé egy lépcső a pincébe, ott meg megtalálod a kerekasztal termet. Ott leszünk. De nem leszel itthon, és reméljük vészhelyzet sem lesz...
Azzal kiment.
Gondolkoztam, hogy érti, hog nem lesz vészhelyzet. Ennyire biztos a saját elképzelésében?! Huuu...hogy milyen egoista.

Ott ültem a szobámban, és börtönnek éreztem a falait.
Alig vártam, az estét, és Evant.