...És a hercegnő <befejezett könyv>

19.

Annyira gondolkoztam, hogy hogyan akadályozhatnám meg a csókját, hogy csak annyit vettem észre, hogy szája, máris az enyémre tapad.
Szívesen belementem volna, de már szeretem..... Nem tudok érezni iránta semmit, pedig eddig mindent elnéztem.
A szó szoros értelmében kibújtam a karjai közül, és rohantam eszeveszetten a fürdőszobába, amit azonnal magamra is zártam.
Hallottam, hogy utánam rohan, de mikor lenyomta a kilincset, megtorpant.

- Emma, az ég szerelmére, mi történt?!
Kopogott egyet.

A Wc fölé hajoltam, és öklendező hangot adtam ki. Nem mitha valójában nem lett volna hányingerem.....

- óóóó...már értem...- Gent nekidöntötte a fejét az ajtónak.
Már fájt a torkom, a hang kiadásától.
Végül abbahagytam, mert "kihánytnak" tituláltam mindent..
Odaálltam a csaphoz, és mindent egy csigának a tempójával csináltam.
Kinyitottam a csapot, hagytam egy kicsit folyni a vizet, majd az egész arcomat alá tettem. A hideg víz egy kicsit megnyugtatott, engem, és a szivemet is.
Gent még mindig az ajtónál állt, gondolom várt.
Nagy levegőt vettem, és az ajtóhoz mentem.
Elfordítottam a zárat.
Gent hallotta a zár kattanását, és hátrább állt az ajtótól.

- Jól vagy? - lépett oda hozzám, és megsimogatta az arcom. Odébb fordítottam.

- Igen, de azt hiszem, egy ideig hanyagold, a velem való érintkezést.
Rám nézett.

- Azt hiszem, egy hányás, még nem fog ebben megakadályozni...
Angyalian ronda mosolyt villantott rám. Régen azt mondtam volna, hogy angyalian sármos....

- Hááát....-tettem egy lépést oldalra, hogy kicsit messzebb legyek tőle - úgy érzem lesz itt még több is...
Inkább behazudom, hogy beteg vagyok, csak ne érjen hozzám egy olyan ember, aki csak a pénzemre hajt, és a szüleim feltételezett gyilkosa. Bár ezt még most is nehezen hittem el róla. Bármilyen rossz ember is legyen, nem tudom elképzelni róla, hogy embert ölni lett volna képes....

- Akkor csak gyere velem... Miénk az egész délelőtt...arra gondoltam, hogy beülhetnénk a kastély moziszobájába, amit a városi mozik mintájára terveztettem. Mit szólsz hozzá?

Hogy mit szólok? Hogy Evan nem kérkedett. Próbált normál ember lenni velem. Nem hercegi pár....
Pont ezt szólom.

- Okey, tetszik az ötlet. Mit nézünk meg?
Átkarolta a vállam. Komoly lelki erőre volt szükségem, hogy le ne rázzam magamról, és be csavarjam vissza a karját.

- Háát nem tudom mit szeretnél? Van egy csomó akciófilmünk, vagy rengeteg a fantasy.....ha van kedvenced azt is nézhetjük...nekem nem a film a lényeg....
Szóval engem fog nézni. Gondolta, de jó, kötök egy előnyös házasságot, lesz egy csomó hatalmam, meg egy mellé még kapok egy jó csajt is. Nem hátrány....

- Nekem tényleg mindegy.. De csak akkor megyek, ha a filmet fogod nézni, különben már nem lesz "közös filmezés"....
Úgy mosolyogtam rá, mint a szépségkirálynők a kifutón. Úgy mosolygott rám vissza, mint  a műsorvezető, aki minden lányra ugyanugy mosolyog.

Közben kimentünk az ajtón, és a moziterem felé. Legalábbis remélem.
Végül ő választott egy filmet, és végig fogta a kezem, hogy érezzem a törődést.
Nem tudtam a filmra figyelni. Járt az agyam, hogyan tudnék este itt maradni. Ha le akar passzolni, akkor biztos, hogy készül valamire. Főleg, hogy holnap érettségizem, és utána el akar venni. Most fog valamit tenni, készül valamire.
Lehet, hogy este Evan is itt lesz?
Ha Gent bántani meri, esküszöm megölöm...