...És a hercegnő <befejezett könyv>

10.

Gyorsan letudtam egy okéval a választ, és elszaladtam a mosdóba.
Éppen megnyitottam a csapot, amikor Evan már megint írt, hogy akkor itt van értem.
Gyorsan kezet mostam, és a táskámat felkapva már futottam is a suli bejáratához.
Olyan nagy hévvel nyitottam ki, hogy tejes erővel nekimentem Evannek, aki, gondolom pont akkor indult volna be értem.
Neki nem esett baja, de én úgy visszapattantam róla, mint labda a falról...
Furcsa, de elkezdtem nevetni. Ültem a földön, fogtam a fejem, és nevettem. Amikor az emberre rájön a röhögőgörcs. Nem tudtam abbahagyni.
Evan rögtön mellettem termett, hátha újrakell éleszteni, és megfogta a fejem, hogy nem sérült-e meg.
Látta, hogy nevetek, de mivel nem tudta, hogy min, így csak mosolygott.
És nekem már a könnyem is folyt. Lejött a sminkem, a fejem vörös volt, és egyre csak "visítottam".
Evan meg ott gogolt mellettem, és hagyta, hogy a suli padlóján betegre röhögjem magam.

10 perc múlva együtt ültünk be a drága, fényes kocsiba, leghátulra. Még mindig mosolyogtunk, sőt néha rámjött az inger, hogy nevessek, de egy köhögéssel elnyomtam.
A baj ott kezdődött, amikor a sofőr megkérdezte, hogy "csak nem fázott meg kisasszony?"
Mert erre újra kitőrt belőlem a nevetés, és mostmár Evan is teljesen velem nevetett.
Alig bírtuk abbahagyni, össze-vissza dőltünk az ülésen és röhögtünk.
A sofőr egy kicsit félteállt mert ő se bírta.

Mikor végre befejeztük, több oerces nyugodt csend után, úgy döntöttem felteszem a kérdésem.

- Hová is akarsz elvinni? Az egész délutánt veled kell töltenem?

- Hááát..úgy néz ki.. - mosolygott. - Mit szólnál hozzá.., ha moziba mennék? Arra gondoltam miattad érdemes kipróbálni valami újat. Mit szólsz hozzá?

- Öhm..attól függ mit akarsz megnézetni velem felség?
Próbáltam udvarioskodni.

- Természetesen a Lányból hercegnő-t - mosolygott még szélesebb, és közelebb húzodott.

- Te hülye..- vágtam rá, de rögtön rájöttem, higy mekkora hiba volt. - te jó ég, felség bocsásson meg, nem akartam. Akaratlanul is hátrébb húzodtam. De már nem volt hova. Az ajtónak nyomódtam.

- Azt hiszem neked ezt is lehet..- közölte Evan mosolyogva, és még közelebb jött.
Az arca már nagyon közel volt, hol a szemem, hol a számat nézte. Belevesztem a percbe.

- Ne! - olyan halk volt, hogy reméltem meg sem hallja, de anniyira közel volt, hogy hallotta. Sóhajtott, és lehajtotta a fejét. Visszacsúszott a helyére, ezzel teret engedett nekem, én meg levakartam magam az ajtóról.
Evan szólt a sofőnek, hogy melyik moziba menjen.
Az utat csöndben ültük végig. Nem mertem megszólalni, mert tudtam, hogy megbántottam. Elvégre ő egy herceg.

- Tudod..már régen nem nevettem ennyit. Egy lánnyal sem találkoztam aki ilyen lett volna.. Te ..valahogy más vagy....senki sem utasított még el...
Félve, bűnbánattal néztem rá. Ő is felém fordult.
Próbált szigorúan nézni, de aztán elvigyorodott.

- Igazából a Hétvégét nézzük meg. Utána néztem jó értékelést kapott. Remélem tetszeni fog.
Rám nézett.
- Ez örület! - fakadt ki mosolyogva- neked kéne megbánta lenned, de én érzem magam rosszul, hogy megint nem beszélsz velem.

Próbáltam nem vigyorogni.

A mozinál még mindig nem szóltam hozzá. Vettünk popcornt és beültünk a terembe.
Az egyik reklámnál idahajolt a fülemhez.

- Emlékszem az esküvővel való egyezségünkre? Én sosem fogom feladni...

Ergó: nem fogad el nemet, és addig küzdd, amíg bele nem szeretek. Mondjuk azt hiszem ezzel nincs is gond.
Csak azzal, hogy közben valaki mást is szeretek, akit közelebb érzek a meghalt szüleimhez.

Valahogy éreztem, hogy m még történni fog valami. Elkezdődött a film. Én sokat izgultam,mivel valahol az akció, és romantika határán volt. Az utolsó résznél a két főszereplő összejött egymással, és ezt csókkal koronázták.
Hirtelen minden elsötétült. A képernyő teljesen fekete lett, és a fények se működtek.
Egy kéz fogta meg az arcom, és finoman odébb húzott. Egy száj tapadt az enyémre. Édes volt, és sós a popcorn miatt.

A moziból kiérve beültünk a kocsiba, és Evan hazavitt. Olyan volt, mint egy vigyorgó tök. Megkedveltem. Nem értem miért tértem vissza mindig gondolatban Genthez.

Másnap...
Első óra előtt elkapott Az A tanár a folyosón.

- Ó, Emma. Képzelje, találtam megoldást. Azt mondja, az otthával nincs baj, ezért szereztem önnek egy diákot, aki segíti önnt. A neve Gent Talen. Most érettségizett.

Szólni sem tudtam, csak bólogattam. Ezek szerint minden délután Genttel fogok tanulni. Legalább meg tudom kérdezni, hogy mi ez az egész. Úgyis beszélni akart velem.

Továbbmentem a folyosón, és bementem az első terembe. Az osztályom, már bent ült, mindenki a helyén.
Ekkor gondoltam végig: ha Gent ide járt....akkor.. Vajon ki ő valójában? És mit keresett az árvaházban?