...És a hercegnő <befejezett könyv>

12.

Kezdem unalmasnak érezni, hogy suliba járjak. Azelőtt ilyen nem volt, sokat nevettünk, és mind barátok voltunk.
Ebbe a suliba már nem egy napja járok, mégis,  eddig a három lány kivételével egy gyerekkel beszéltem.
Az órák unalmasak, úgy érzem nincs értelmük.

Szóval...ma reggel is a suliba mentem, a Lord a kapuban várt, hogy elköszönjön.

- Jó szórakozást! Mrs. Betz csinál neked vacsorát, mire hazajössz.
Beszálltam a kocsiba, azzal a pár plusz testőrrel, akiket még a múltkori beszélgetéskor mellém állított, és elindultam a suli felé.

Eltelt a nap, konkrétan semmit sem csináltunk. A tanárok magyaráztak, a diákok karót nyelt háttal ülték végig az órákat. Egy mosoly sem kapott helyet.
Kicsit vártam is, hogy Evan jöjjön értem, mert szerettem volna megint egy jót nevetni.

Utolsó óra után, elsőként léptem ki a terem ajtaján, és rohantam a kijárathoz. Feltéptem az ajtót, és megpillantottam a csillogó nagy autót, ami csak rám várt.
Az ablakokon sötétítő volt, ami annyit jelent, kívülről ki lehet látni, csak be nem. Kinyitottam az ajtót, és azzal a lendülettel be is ültem.
Csak nem az ülésre.

- Szia, látom végeztél...
Gyorsan odébb ültem, és fejben megtapsoltam magam, hogy sikerült beülnöm Evan ölébe.
Már hajolt oda hozzám, hogy máshogy is köszönjön, de nyilván meglátta a számat, ami szorosan összeszorítottam, ezért csak az arcomra nyomott egy puszit.

- Indulhatunk Henk! - szólt előre a sofőrnek.

- Mi volt a baj tegnap?
Na, ezen felkaptam a vizet. Olyan nyugodt volt eddig ez a nap, most minek kellett elrontania?

- Semmi, csak...kiderült pár dolog. De ne törődjünk most ezzel, csak legyen egy jó délutánunk!

Ezzel ezt le is zártuk. Csendben ültünk az állatkertig.
Megvettük a jegyet, és bementünk.
Evan minden állatnál kitalát valamit, csak hogy rá is figyeljek, ne csak az adott állatra:
A kígyóknál felemelt, ő szerinte nem látom jól.
Az oroszlánnál féltett, hogy bajom esik, ezért csak úgy mehettem közelebb ha fogta a kezem.
A mókusok után végigtapogatta az arcom, hogy nincs-e baja.
Már kíváncsi voltam mit talál ki a csókra.
De semmit sem talált ki.
Rájöttem, hogy szeretem. Ez nem az a szerelem, ami Gentnél. Ez később alakult ki.
Valahogy ő, és Gent együtt voltak nekem a minden. Csak az a baj, hogy nem egybe vannak. Amikor Genttel vagyok úgy érzem őt szeretem, amikor Evannel, akkor őt.

Hazaindultunk Evannel. A kocsiban lényegtelen dolgokról beszélgettünk.
Mikor megérkeztünk mind a ketten kipattantunk a kocsiból, és még mielőtt bemehettem volna, elkapta a karom, és visszahúzott az autó mellé.

- Hogy gondolod, hogy csak úgy, csók nélkül elmész? - mosolygott rám.
Kezével a derekamnál tartott.
Muszály volt válaszolnom.

- Nem gondolok semmit...
Közelebb hajolt.

- Akkor jó, mert egész nap erre vártam...
Olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy nem kaptam levegőt sem. Ha valaki párkapcsolatra vágyik, azt ilyennek képzeli el. Most én is azt éreztem, hogy az álmom valóra vált.
Végül nyomott egy puszit a homlokomra.

- És egész évben erre fogok várni...
Azzal elengedett, beszállt a kocsiba, és elment.
Én meg bementem a házba. Sem a Lordot, sem Mrs. Betzet nem találtam, így elindultam megkeresni azt a vacsorát, amiről a Lord beszélt reggel.
Beléptem egy szobába. Valami dolgozószobának nézett ki.
Katonás rendben papírkötegek voltak mindenhol. Odamentem az asztalhoz, és megnéztem az első nagy kupac tetején lévő papírt:

"E" jegyzék
2015. 09.01.
Wildlickék megölték a szüleit.
Az ellenzék lépett. A lány elmúlt 17.
A herceg magának akarja a minden áron.
Örökbefogadási tervet írni.
S.L.K.

Azt hiszem jobb lett volna, ha be sem jövök ebbe a szobába. Egyértelmű, hogy rólam volt szólt az írás.
Megölték a szüleimet?! Nem elég, hogy hazudtak..
Mi elől akartak elrejteni? Vagy ki elől?
Ki az ellenzék? Milyen herceg?
Nem értettem semmit. Még több kérdés...

Kimenekültem a szobából. Futottam, amíg egy sarokban pont bele nem rohantam Mrs. Betz-be.

- Kisasszony, mit csinál?
Lihegtem.

- Aaa..a..konyhát...kerestem.
Elmosolyodott, és kiszedett egy hajtincset a szememből.

- Jöjjön, megmutatom merre van a konyha. Egy kis rántotthúst tettem félre krumplival, meg salátával. Remélem jól telt a délutánja a felséges herceggel. Merre is voltak? Az állatkerteben?

Közebne ment előre, én meg követtem a konyhába.
Melegített nekem vacsorát, és leült velem szemben. Nézte, ahogy eszem, és megvallom, jó volt, hogy ott volt. Megnyugodtam egy kicsit.

Mikor befejeztem, leszedte előlem a tányért, és a mosogatóba pakolta.
Ezt a percet használtam ki.

- Mrs. Betz, kik azok a Wildlickék?
Láttam, hogy egy grimasz fut át arcán.

- Miért érdekli ez kisasszony?
Felálltam, és felé fordultam.

- Mert ők ölték meg a szüleimet...