...És a hercegnő <befejezett könyv>

11.

Az órák gyorsan elmentek, néhány felelés, és röpi társaságában.
Utolsó óra után elköszöntem a csajoktól (ma kivételesen ketten voltak, Betti beteg lett), és elkezdtem összepakolni a tancuccaimat.
Már majd nem üres volt a terem, mire befejeztem a pakolást.
Az ajtóban hirtelen egy ismerős arc bukkant fel.
Megdobbant a szivem. Gent.

- Nagyszerű, már készen is vagy? - kapta fel a táskám - a 13-as terem szabad, ott tudunk tanulni.
Nem is volt időm válaszolni, mert már el is indult kifelé a táskámmal. Kénytelen voltam utánna menni.
A 13-as teremről azt kell tudni, hogy a világ legkisebb terme. Mint egy WC. Komolyan.
Leültünk, de a táskának már csak a székünk alatt volt hely. Ha nem lett volna egy tábla az ajtó felett, hogy "13-as terem" nem hittem volna el...

- Na, akkor mit is vesztek? - fordult felém Gent, és várta a választ.

- A témakör neve: "Miért nem tudhatom mi folyik itt?!"
Összeráncolta a szemöldökét, és a könyvet lapozgatta.

- Még mindig Egyiptomot veszitek? Az nem kilencedikes tananyag?

- Én csak most tanulom, de nem tudok semmit róla, jó volna ha mondanál valamit..
Már elsőnek értette a célzást, de tovább játszott. Tetszett, és én ebbe a Gentbe lettem szerelmes. És egyre biztosabban tudtam, hogy nem az árvaházban láttam először.

- Tudod, az ókori Egyiptomban, a gazdagabb gyermekeket odígérték egy másiknak, már a születésüknél. Az az ifjú, az odaígértet, egész élete során az eküvőig figyeli, és szemmel tartja. Általában egymásba is szeretnek....

- Azt hiszem nem értem...
Sóhajtott, mintha valami nagy dolgot szegne meg éppen.

- Rólad van szó, Emma. Nemesi leszármazott vagy. Ahogy én is....

Hogy mi??! Hogy én??! Miket beszél?!

- Neeemm... Én rendes ember vagyok. Nem vagyok sem hercegnő sem más.

- De Emma. Csak a szüleid éveken át titkolták...még olyan suliba is jártál...hogy ne tudd meg... Csak a tervek nem úgy...
Megcsörrent a teloja.
- ...alakultak. - fejezte be, majd gyorsan felkapta a telefonját.

- Igen..igen..itt igen...aha most..okés akkor tíz perc múlva... - lerakta a telefont, és felkapta a táskáját. - mennem kell, majd még találkozunk. Tanuld meg a 42.leckét.

Pontosan tudta, hogy hol tartunk az anyagban. Mégis megkérdezte.

- Várj Gent...kivel akartak eljegyezni? Miért mondtad ezt el nekem? Miért titkolták el a szüleim?

- Mert meg akartak védeni.
Azzal fogta magát, és elment. Én meg ott álltam a kicsi teremben, és azon gondolkoztam, vajon klausztrofóbiás vagyok-e, mert egyre szarabbul éreztem magam.

Kimentem a suli elé, ahol a kocsi már várt rám. Érdekes. Ma először jutott eszembe Evan, míg Gent folyton a fejemben van.
Beszálltam a kocsiba, és végre hazamentem. Haza? Igen. Mostmár azzá válik lassan...

Alig volt egy fél órám tanulni, amikor a Lord értem küldött.

- Emma, azt hiszem meg kell valamit beszélnünk.
Gent Talen. Aki most végzett. Azok közé tartozik, akik az ellenségeink.

- De nekem nem ellenségem...

- Gondoltam, hogy így fogsz reagálni. Mit mondott ma neked?
Nem válaszoltam.

- Emma, mit mondott? Muszály tudnom, hogy segíthessek. Sok mindent nem tudsz...

- Állítólag nemesi leszármazott vagyok, akit születésénél eljegyeztek...
Sóhajtott.

- Nem mondtam igazat, amikor azt mondtam nem ismerlek. Régóta ismerlek, és a családodat is. Valóban nemesi családból származol.. És igen, eljegyeztek a születésednél.

- Azt is mondta, hogy a szüleim meg akartak védeni. Mitől?

- Attól, akivel eljegyeztek. Csak azt nem tudták, hogy ő figyel téged. És a megfelelő pillanatra várt, hogy lecsapjon.
Felállt és kiment.
Otthagyott a kétségeimmel.
Meg a kérdéseimmel.
Visszamentem a szobámba. Nem kaptam választ arra, hogy kivel jegyeztek el..
Komoylan ezen akadok fönnt? Amikor már azon fenn kéne, hogy az egész életem hazugság volt...

Este még Evannel beszéltem.
Ő hívott.

- Mit szólnál ha holnap elmennék az állatkeretbe?

- Háát..most eléggé magam alatt vagyok..
Nem láttam, de éreztem, hogy elkomolyodik.

- Mi történt? Jól vagy?
Tetszett, hogy aggódik értem. Úgy éreztem számítok.

- Igen..öhm...csak megtudtam pár dolgot..
Semmi kedvem nem volt neki kiönteni a mai napom. Már így is sok volt mára nekem..

- Gondolom nem akarod elmondani. - bámulatos, hogy mennyi idő alatt kiismert. - de tudd, hogy számíthatsz rám, mindig itt leszek. Holnap meg eljössz velem az állatkertbe, mosolyogni fogsz velem.
Mivel nem feleltem mondott egy szia-t és letette.
Egyszer majd megbeszélem vele. Egyszer ígérem elmondom neki. Egyszer majd megtudja.
Ezeket mondtam magamnak, mert rossz érzésem volt. Bár nem tudom mi miatt.

Mrs. Betz hozott nekem egy új ruhát. Piros volt, és egyántalán nem nagy. Egy kicsit unszolni kellett, hogy felpróbáljam. Nem volt rajta sehol gumi, sehol sem szorított, vagy feszült, egyszerűen csak volt. Imádtam.
Megköszöntem Mrs. Betz- nek. Ma kapott egy "jó pontot" mert ő vidított fel.