...És a hercegnő <befejezett könyv>

6.

A kocsiban Melissa végig arról beszélt, hogy milyen gonoszak a tanárok, hogy milyen. Helyes az hátul ülő srác, és hogy milyen klassz, hogy bulizni megyünk.
Én csak mosolyogtam.
A kastély ahová mentünk, nagyobb volt mint a Lordé. Egyenesen hatalmas volt.
Az ablakokból kivilágított a diszkófények sokasága, erős, pörgős zene szólt, mindenkinek volt a kezében egy pohár.
Sokan velünk együtt érkeztek.
Ahogy beljebb mentünk, hirtelen valaki elkapta a karom, és a tömegbe húzott. Próbáltam szabadulni, de nem eresztett.
Megállt a táncoló tömeg közepén, és végre elengedett.
És végre megláttam a arcát.
Csak egy baj volt, hogy túl közelről láttam. Egyre közelebb jött és egyszercsak megcsókolt. Elakadt a lélegzetem. Gent állt velem szemben, és szorosan tartott.

- Mit..? - akartam kérdezni, de a számra tapasztotta az újját. Ijedten nézett körbe, és még szorosabban szorított magához.
Nem tudtam gondolkozni.
Csak a csók járt a fejemben. Pont olyan volt mint amilyennek hittem. És Genttel volt tökéletes.
Amikor az árvaházban megismertem, már ismertem valahonnan. Valahol legbelül mindig rá vártam....

- Figyelj Emma! Beszélnünk kell!
Közeben gyorsabb lett a zene. Mi meg gyorsabban táncoltunk...
Olyan szorosan tartott, hogy fájt az oldalam, ahol fogott.
Lassan vége lett a számnak, Gent megint megragadta a karom, és kihúzott a tömegből.
Kirohantunk a kertbe, és leültünk egy lépcsőre.

- Várj neg itt, mindjárt jövök, hozok valamit inni.
Mutatta az újjával, hogy várjak.
Bólintottam.
Körülbelül 5 perc múlva jött vissza, két pohárral a kezében.

- Milyen a Lordnál? Halottam, hogy hozzá kerültél. Biztosan érdekel miért vagyok itt, hiszen nem vagyok nemes. Hát..de. Egy gazdagabb családból származom...kivételesen itt lehetek.
Felém fordult, és megfogta a karom.

- Figyelj, Emma! Kérlek ne kérdezz semmit, de muszály szemmel tartanalak. Kérlek néha írd meg merre jársz. A Lord nem tartozik közénk. Te viszont igen. Ígérd meg, hogy írsz. Hogy segíthetssünk!

- Mi..... - kezdtem de ennél tovább nem jutottam, mert megint befogta a számat.

- Várj, még ne kérdezz semmit. Köztünk a helyed Emma. Nem a herceggel. Ha hozzámész feleségül....minden hiába van...
Ekkor megcsörrent a telefonja.
Gyorsan a képernyőre pillantott, majd felállt.

- Muszály elmennem. Kérlek ne feledd mit mondtam....ha még akarsz élni.
Azzal elindult be, vissza a kastélyba.

- Gent....várj...mi minden nem volt hiába? Honnét ismerlek? Várj..,
Futottam utána, de nem értem el. Elveszett a tancoló tömegben.
Egyedül, kétségekkel, és kérdésekkel álltam a táncoló emberek között.
Valaki nekem ütődött. Reméltem, hogy Gent az, de Melissa fordult felém.

- Hát itt vagy...- furcsa volt, mint aki részegre itta magát. - Már mindenhol kerestelek..mindjart itt a kocsi, és indulunk haza..
Kiverekedtem magam a tömegből, és kimentem a kastély elé.
Egyenesen a Lordba ütköztem.

- Emma, mit mondott?? Mit mondott??!
Elkezdett rángatni, ahogy megtagadta a vállam.
Ekkor Mrs. Betz szállt ki a kocsiból és futott oda hozzánk.

- Mit csinál uram?! Megijeszti... Jöjjön kisasszony, hazamegyünk.
Ezek után már esélyem sem volt arra, hogy megszökjem.

Hazafelé a kocsiban mindenki csendben ülte végig az utat. Én haragudtam a Lordra. És sajnáltam a lányát, amíg élt. Hogy lehet valakinek ilyen apja?
A másik ami eszembe jutott, az Melissa volt. Vajon fel fog neki tűnni, hogy nem vagyok ott vele a kocsiban? Amennyit ivott,  lehet nem.
Próbáltam mindenre gondolni, csak arra a csókra nem.  De egyre nehezebb volt, másra gondolni.
Gentben sok minden furcsa volt, főleg amit mondott. Közéjük? Nem értem...

Mikor megérkeztünk, a Lord csak biccentett, és már ki is szállt a kocsiból. A kastèly ajtaja dördülve záródott be mögötte.
Kiszálltam én is, fogva a szoknyám, hogy ne érjen a földre, és bementem én is, mögöttem Mrs. Betz-el.

Mrs. Betz rögtön a Lord után irányított, a könyvtárba. A Lord már látszólag várt rám.

- Kérlek bocsájtsd meg a durvaságomat! Nem akartam fájdalamt okozni neked... Kérlek ülj le!
Leültem.

- Most, kérlek mesélj nekem, kivel találkoztál közülük.
Nem szólaltam meg.

- Végig szemmel tartottak, tudták, hogy örökbefogadlak. Te vagy a célpontjuk, és mindent be akarnak vetni ellened...rossz dolgokra képesek azért aki kell nekik.
Nem szóltam vissza.

- Figyelj, Emma. Muszály tudnom. Nem fogok mégegy gyermeket elveszíteni az életemből.
Kérlek mondd el, hogy kivel, és mit beszéltél...
Döntöttem, mert tudtam, hogy nem fog békén hagyni, amíg el nem mondok valamit.

- Egy régi ismerőssel találkoztam, akiről kiderült, hogy gazdag. Azt mondta, hogy aggódik értem, hog mostanában nem lát, és hogy dumálhatnánk...

Láttam megviseli, hogy szleng beszédet hall, de eltekintett tőle. És azt is láttam, hogy nem nagyon akar hinni nekem. Jóval többet tudott a dologról, mint én.

- Mostantól testőrökkel szeretném ha iskolába mennél, remélem így majd meg tudlak védeni...