SZERKESZTÉS ALATT // Éjjeli Üzenetek | a.i.

Tizedik beszélgetés

-Én éhes vagyok.-tettem a kezem a hasamra.
-P-kezdte
Mikey de Ashton közbevágott.
-Texasban vagyunk baszki! Együnk chilisbabot.-vágott a térdére a göndör.
-Ashton.... Chilisbabot Mexikóban esznek...-oktatta ki Calum.
-Ömm... Itt is lehet kapni chilisbabot, de én inkább a steak és a taco híve vagyok.-vakartam meg a kezem.
-Menjünk el egy steakházba.-állt fel Calum.
-Liv, édesem, melyik a legjobb hely itt?-tette a kezét a vállamra Luke.
-2 dolog; nem vagyok az édesed és ha kell még a karod leveszed a vállamról-néztem rá a lehető legijesztőbben, arcáról lehervadt a mosoly, és elvette a kezét.-Másodszor pedig, két utcányira van egy kisebb vendéglő amit imádok, szóval oda elmehetünk.-mosolyogtam.
-akkor indulás.-kelt fel Michael. Elsétáltunk az étteremhez, a fiúknak pedig elállt a szava. Bementünk és leültünk, majd egy pincér lépett hozzánk.
-Üdv, mit hozhatok?-vette elő jegyzettömbét.
-Hello. Lesz 2 kóla, 1 sprite és 1 baracklé. Enni pedig, ha mindenkinek megfelel akkor 2 steaket és egy tacot kérünk.-néztem körbe, a fiúk pedig bólintottak. A pincér visszament a konyhába, a rendelésünkkel.
-miért csak 2 steaket kértél?-kérdezte Luke.
-mert egy steak akkora mint Ashton és Calum feje, együtt.-rántottam meg a vállam, mire Luke összetolta a srácok fejét.
-Woah.-ámult.
Pár perc múlva a pincér lerakta elénk a kaját, és mint a porszívók, elkezdtünk enni.
-Basszus skacok, gyakrabban kéne Texasba jönnünk.-fogta a hasát Calum.
-Annak én is örülnék...-ajándékoztam meg őket egy szomorú mosollyal, mert rájöttem hogy holnap elmennek, és ki tudja meddig nem láthatom őket.
-Liv... Tudod hogy ugyanúgy kapcsolatban tudunk maradni. Twitter, Facebook, Instagram, Skype, galambposta, morzajelek.-ölelte át a vállam két oldalról Luke és Michael.
-Ashton, fotózz le minket.-parancsoltam rá. Elővette a telefonját, és felénk tartotta.
-te hülye, úgy gondoltam hogy ideültök mellénk és nyomatunk egy selfiet.-forgattam a szemem. Calummal a Muke szendvicsem két oldalára másztak, ám a képet nem tudtuk összehozni. Már nyolcadszorra próbáltuk, mikor egy középkorú pár jött be.
-Elnézést!-szóltam nekik.-Tudnának rólunk egy fényképet csinálni?-mosolyogtam kedvesen. A hölgy elengedte az úr kezét, elvette Ashton készülékét, és lőtt pár képet.
-Nagyon szépen köszönjük.-mosolygott Ashton.
-Igazán nincs mit.-bólintott, egy kisebb mosoly kíséretében.
-Menjünk.-állt fel Calum.
-Mikor indultok holnap?-fogtam meg Ash kezét, miután kijöttünk az étteremből.
-Reggel 4.-sóhajtott. Kicsit lemaradtunk a többiektől, akik hülyültek.
-Hiányozni fogsz.-szólaltunk meg egyszerre. Összenéztünk és mosolyogtunk.
-Gyere.-Rángattam el a kedvenc helyem felé.-Luke!! Menjetek, utolérünk titeket.-kiabáltam. Ő csak intett.
-Most jön az a rész amikor megerőszakolsz?-mosolygott pimaszul Ash.
-Igen.-mosolyogtam, majd felvittem egy ház tetejére.
-Mindig ide jövök gondolkodni.-magyaráztam.-Lakik itt egy idősebb házaspár, akik a nagyszüleim nagyon jó barátjai, és gyakran látogatom őket.-folytattam.
-Gyönyörű.-ámuldozott Ashton, majd rámnézett.-De nálad nem szebb.-mosolygott majd kezeit az arcomra helyezte. Lassan behajolt, majd én is. Ajkunk összeért és mintha tüzet gyújtottak volna alattunk, a testemet hihetetlenül gyorsan átjárta a melegség. És akkor, abban a szent pillanatban tudtam; soha nem akarom hogy Ashton elhagyja az életem. Tudtam, tisztán tudtam hogy mit akarok. Őt. Örökké.