Sziasztok!
Mivel beteg vagyok, hoztam nektek még egy rész, és talán az is lehet, hogy a héten nem ez az utolsó.
Ha tetszik, vagy ha nem, kérlek hagyj nekem valami kis visszajelzést! :)
Köszönöm szépen az eddigi megtekintéseket, kommenteket és szavazatokat. ♥♥♥
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Apa tolja el az üvegajtót és kilép a teraszra. Úgy csinálok, mintha észre sem venném, de őt ez vagy nem érdekli, vagy már jól ismer. Ez estben talán inkább a második verzió.
- Elviszem Josh-t Kevin zsúrjára. Negyed óra múlva itt vagyok. Addig vegyél fel valami normális ruhát. - mondja, majd itt hagy engem.
Valami normálist? Ez most komoly? A fekete joggings szürke ujjatlannal miért nem normális? Elvégre is én itthon vagyok, azt veszek fel, amit akarok. Nem fogom puccba vágni magam három idióta miatt.
Sms-em jött. Megnyitom.
Apa: „Ha átöltözöl, és jól viselkedsz ma, akkor elviszlek, egy olyan helyre, ami nagyon fog tetszeni."
Most meg akar vesztegetni? Nem hiszem el, hogy mindig ezt csinálja... Ha megcsinálod ezt vagy azt, akkor cserébe kapsz valamit.
Csak bele kellene gondolnia, mit is tesz ezzel. Én nem véletlenül vagyok olyan amilyen...
De tudod mit apukám? Legeslegutolsó esély. Átöltözöm, de a jó magaviseletet sajnos nem ígérhetem. Kíváncsi vagyok, vajon mit talált ki ezúttal.
Felkelek eddigi helyemről és utam a gardróbszobám felé veszem. Körbenézek. Választásom végül egy fehér pólóra és egy sötétkék farmerre esik. Remélem, ez megfelel apám elvárásainak. Na jó, legyen még egy nyaklánc, egy karkötő és egy óra, de ennyi.
Álj! Ez a csengő volt? Megállok és fülelek. Ismét megszólal a csengő.
Apa nem csenget, mivel neki van kulcsa. Rápillantok az órámra. Egy óra lesz 10 perc múlva.
Basszus! Ezek tuti Hemmingsék. Miért nem jöttek pontosan? Nem illik korábban jönni, sőt...
Várjanak csak még egy kicsit. Én még nem nyitok nekik ajtót.
Nem bírom tovább ezt a fülsiketítő hangot, ezért komótosan odamegyek az ajtóhoz és kinyitom.
- Szia Annabelle! Azt hittük már, hogy nem vagytok itthon. - Mosolyog rám kedvesen Mrs. Hemmings. Ennek a nőnek mindig jó kedve van? És milyen dolog az, hogy nem haragszik rám a múltkoriak után? Furcsa.
- Öhm...Jó napot Mr. és Mrs. Hemmings! Luke! - Köszönök nekik, mire csak egy biccentést kapok. Kössz szépen. - Elnézést, de nem hallottam, hogy csengetnek, mert fent voltam és hangosan szólt a zene. Apa is nem sokára megérkezik. Fáradjanak beljebb!
- Köszönjük drágám! - imogatja meg a karomat Mrs. Hemmings, amitől a hideg is kiráz. Engem ne simogasson senki!
Leültetem őket a nappaliban, majd megkérdezem, ki, mit kér inni? Eddig nagyon jó kislány vagyok. Túl jó.
Beviszem nekik a limonádékat, és leülök velük szembe. Rettenetesen kínos ez a csend. Hol vagy már apa?
- És....őőő...jobban vagy már Annabelle? - Töri meg a csendet Mr. Hemmings. Nahát, ő is tud beszélni?
- Igen. - Telelem kurtán, mivel semmi kedvem nincs hosszas bájcsevejekbe elegyedni velük.
- Az szuper. - Gondolom rájött, hogy én tényleg nem vagyok jó társaság, úgyhogy inkább feladta.
आप पढ़ रहे हैं
Never lose hope (L.H. hungarian)
फैनफिक्शनTörténet egy lányról és egy fiúról, akiknek élete egy váratlan esmény során hatlamas fordulatot vesz. Hogyan befolyásolja életüket néhány véletlennek tűnő cselekmény? Lehet-e két ellenségből több, mint barát? Tarts velem, és megtudod.
