Never lose hope (L.H. hungarian)

16. - Felel

Extahatalmasmegagiga köszönet nektek mindenért! <3

Bocsi, hogy ez egy kicsit katyvasz össze-vissza rész lett. :)

Jó olvasást! ;)

-------------------------------------

Ebben a tanévben még nem sokat jártam iskolába, de ennek ellenére nagyon örülök, hogy már itt is van a karácsonyi szünet, mivel három hétig nem kell találkoznom senkivel.

Már csak az a gond, hogy holnap utazunk, amihez egyáltalán nincs kedvem. Inkább itthon maradnék egyedül, mintsem Finnországban töltsem az ünnepet, de apa nem engedni, mondván, hogy rettenetesen félt. Szóval nem maradt más választásom, mintsem elutazni velük.

El kell kezdenem bepakolni. Elő kell szednem a téli cuccaimat, mivel Finnországban most hideg van és hó. Bemegyek a gardróbomba, majd a végébe sétálok, mert ott állnak azok a holmi, amikre nem sűrűn van szükségem. A téli ruhák pont ilyenek, mert itt nincsen igazi tél. Jobb is. Nagyon nem szeretem a hideget. Utálok fázni.

Gondosan összehajtogatom ruháimat és bepakolom őket a bőröndbe. Összeszedem még a szükséges dolgokat. Gondolok ezalatt a fürdőszobai cuccokra, sminkfelszerelésre, hajsütőre, cipőkre és ékszerekre.

Miután gondosan bepakolok, elmegyek zuhanyozni, majd aludni, mivel holnap 22 órás repülőút vár ránk, és én nagyon nehezen viselem a repülést, meg az ezzel kapcsolatos hercehurcákat.Csupa idegeskedés az egész.

Befekszem ágyamba, bekapcsolom a tv-t, és valami természetfilmet kezdek el nézni. Nem kell sok, hogy elnyomjon az álom.

Reggel görcsberándult gyomorral kelek fel a repülésre gondolva. Már most tudom, hogy borzalmas lesz.

Lebotorkálok az emeletről. Már mindenki ébren van. Apa épp reggelit készít.

- Jó reggelt Belle! – Köszönt vidáman.

- Jó reggelt Annie! – Üdvözöl Josh is. Hihetetlen, nekik milyen jó kedvük van. Vajon hogyan csinálják?

- Sziasztok! – Mormogok én is valami köszönésfélét az orrom alatt.

- Mit kérsz reggelire? – Kérdi apa.

- Semmit. Nem bírok most enni. – Felelem fancsali ábrázattal.

- Pedig enned kéne valamit. - Mondja, miközben egy villával hadonászik felém.

- Nem érted, hogy nem bírok enni? – Kérdem tőle felháborodva.

- Jól van, jól van. – Emeli fel védekezően kezeit. - Akkor legalább igyál egy kis juice-t!

- Jó! – Vágom rá sértődötten, majd előveszek egy poharat, és megtöltöm a naráncssárga folyadékkal.

- Ha befejeztétek a reggelit, menjetek készülődni! Lassan indulnunk kell a reptérre. – Szól apa, és otthagy minekt.

Lassan én is összeszedem magam, elkészülök, és lefelé kezdem vonszolni a hatalmas bőröndömet a lépcsőn. A többiek már lent várnak. Apa amint meglátja csomagjaimat, felnevet.

- Te oda is költözöl? – Viccelődik.

- Nagyon vicces vagy apa!- Forgatom meg szemeimet.

Nagy nehezen sikerül levinnem a cuccaimat, amit apa aztán bepakol a többi mellé az autóba. Beszállunk és indulunk is.

A reptérre megérkezve kapkodva szedjük ki csomagjainkat a csomagtartóból, majd sietünk leadni a csomagokat, és becsekkolni, mivel a gép fél óra múlva száll fel.