Never lose hope (L.H. hungarian)

18. - Közelebb?

Sziasztok! :)

Nagyon sajnálom, hogy mostanában kissé elhanyagolom a wp-t, de sajnos nem nagyon van időm... :(

Köszönöm szépen a két díjat FridaBethHolloway - nek és Bridzsit - nek! (nem sokára kirakom őket). ❤

A többieknek pedig köszönöm a vote-okat, és a megtekintéseket. ♥

Jó olvasást! ;)

-----------------------------------------------

Borzasztóan hasogató fejem ébreszt fel. Rettenetesen fáj, ráadásul olyan hányingerem vagy, amilyen szinte még soha ezelőtt. Mintha egy úthenger haladt volna át rajtam az éjszaka. Mi van velem?

Óvatosan kinyitom szemeimet, majd amint körbepillantok, hatalmas sokkhatás ér. Olyannyira, hogy sikítok egy nagyot, aminek következtében a mellettem békésen alvó fiú felpattan az ágyból.

- Jézusom! Mi történt? – Néz rám ijedten, álmos szemekkel.

- Hemmings, te mit csinálsz itt? – Kérdem tőle idegesen, mire ő elmosolyodik, és beletúr kócos hajába.

- Ez az én lakosztályom. Nézz csak körül! – Azt csinálom, amit mond, körbenézek. Basszus! Luke-nál vagyok. Mi a fenét csinálok itt, és hogy kerültem én ide? Miért aludtunk együtt? Ugye csak aludtunk? Gyorsan lerántom magamról a takarót, és megnézem, mi van rajtam. Egy hatalmas fehér pólóban vagyok, és szerencsére van alatta fehérnemű. Ez viszonylag pozitív, de akkor még mindig nem értem, mi történt...

- Nyugi McQueen, nem csináltunk semmit. – Nevet halkan. Ez meg mit kuncog? Egyáltalán nem vicces.

- Akkor mit keresek itt, és hol a ruhám? – Tördelem az ujjaimat idegességemben, miközben Luke arcát tanulmányozom.

- Semmire nem emlékszel, ugye? – Nemlegesen megrázom a fejemet, ő pedig folytatja. – Drága Christian barátod tegnap este belekevert valamit az italodba, és már éppen felfelé ráncigált téged valamelyik szobába, amikor jöttem én, és közbeléptem. Nagyjából ennyi történt. - Húzza ki magát büszkén. Öntelt barom!

- Ugye nem tettem, és nem is mondtam tegnap semmi...nem is tudom..."furcsaságot"? - Kérdem tőle némi aggodalommal a hangomban. Csak remélni tudom, hogy nem tettem semmi kínosat.

- Azon kívül, hogy megkértél, aludjak veled? Nem. – Csak bólintok egyet, mivel ezzel nem igazán nyugtatott meg.

Miért akartam, hogy velem aludjon, és miért az ő szobájában? Hülye drogok! Hatásukra az emberek mindig kikelnek magukból, és olyasmiket művelnek, amit normális ember nem tenne...

Miért mindig velem történnek ilyesfajta dolgok? Éreztem, valami nem teljesen oké Christian-nal kapcsolatban, de erre soha nem gondoltam volna. Naiv voltam. Elvarázsolt azzal az idegesítően tökéletes mosolyával, és két szép szemével. Tipikusan az a srác, aki túl szép, hogy igaz legyen.

- Köszi. – Hadartam el Luke-nak, hogy igazán hálás vagyok, amiért már sokadjára menti meg a seggemet, de ezt így nem mondhatom neki, mivel még mindig utálom őt. Ráadásul nem kell, hogy tovább növeljem az egóját.

- Mit? – Vonja fel értetlenül fél szemöldökét.

- Hogy nem erőszakoltál meg. Seggfej!- Csapok rá egyet a vállára.

- Hát, nincs mit. De amúgy se lett volna erőszak. Te is szeretted volna. – Mondja nevetve, miközben játékosan rám kacsint. Fú, de megütném!